Közvetlen a dél-olasz kiruccanásom után, az október végi hosszú hétvégét Krakkóban töltöttem egy kisebb társasággal, úgyhogy most erről a helyes kis városról hoztam nektek a beszámolót.
Utazás & közlekedés:
Krakkó nagyon közel van Magyarországhoz mivel Lengyelország déli részén található, közel a szlovák határhoz. Ennek ellenére sajnos mégsem olyan egyszerű oda az eljutás, ugyanis jelenleg közvetlen légi összeköttetés nincs, ez volt az egyik járat a sok közül amit a Ryanair megszüntetett a téli időszakra. Vonattal csak hatalmas kerülővel, 10-12 óra alatt érhető el, busszal pedig közvetlenül 7-8 óra alatt. Ezeknek is megvan az előnye, főleg akkor ha valaki szeret hálókocsiban utazni, vagy csak simán éjszakai járatokkal közlekedni.
Mi a Ryanair bécsi járatát választottuk, így össze tudtuk kötni ezt az utazást egy fél napos bécsi városnézéssel is, ami sosem rossz. Szeressük Bécset! A repjegyek fejenként nagyjából 20 ezer forintba kerültek, a retúr vonatjegy (Railjet) Bécsbe pedig 15 ezer forintba. Életem legrövidebb repülése volt, ugyanis nagyjából 30-35 percet tölthettünk a levegőben. A gépek oda és vissza is időben indultak.
A krakkói reptérről pofon egyszerű a belvárost elérni a reptérre közlekedő vonattal kb. 15 perc alatt. A jegy a belvárosig 14 PLN, ami nagyjából 1.200 forint. Krakkó általános tömegközlekedéséről nem tudok mesélni mert mi kb. mindenhova sétáltunk. Nagyjából minden sétatávra van ebben a városban és részben ez teszi élhetővé az egész várost.
Szállás:
A szállásunk az Ascot Premium Hotel****-ben volt, nagyon közel a belvároshoz. A három éjszaka reggelivel 55 ezer forintba került. Nagyon jó hely, mindenkinek csak ajánlani tudom. A szoba egyszerűen kifogástalan volt, az ágyak kényelmesek voltak és az egész szoba világítása valami zseniálisan jó. A reggeli svédasztalos volt nagy, friss és prémium választékkal és kedves személyzettel.
Látnivalók Krakkóban és környékén:
Az utazással töltött időt leszámítva összesen 2,5 napunk volt Krakkóra. A hosszú hétvége miatt itt most nem kellett dolgoznom egy percet sem, így maximálisan ki tudtuk használni az időt. Már most előre mondom, hogy sajnos Auschwitz-et kicsit eltaktikáztuk és már nem volt jegy mire megvettük volna, így azt majd valamikor máskor nézzük meg.
Első nap:
Az első napunkat szinte teljes egészében Krakkó belvárosában töltöttük az utcák felfedezésével és helyi ételek kipróbálásával. A belváros nagyon szép és gyalogosbarát, így élvezet sétálni a város macskaköves utcáin. Ezen a napon az alábbi látnivalókat érintettük:
Barbakan Krakowski: A város északi kapuerődje, a Krakkói barbakán.
Brama Floriańska: A város északi kaputornya.
Bazylika Mariacka: Krakkó ikonikus, aszimmetrikus temploma.
Rynek Główny: A város főtere, közepén a piaccal.
Sukiennice: A városi nagy piac a főtér közepén.
Grodzka és Florianska: A krakkói belváros hangulatos, macskaköves kis utcái.
Katedra Wawelska: A krakkói várban lévő Wawel katedrális.
Zamek Królewski na Wawelu: A város egyik legfontosabb pontja, a vár.
Kazimierz-negyed: egyszerűbb nevén a zsidó negyed, szűkebbnél szűkebb kis utcákkal, jobbnál jobb street food helyekkel és ennél is nagyobb történelemmel.
Kładka Ojca Bernatka: Gyalogos és kerékpáros híd a Vistula-folyón.
Ezen a napon elég sok helyi kaját is sikerült kipróbálnunk és azt kell mondanom, hogy egész jó a lengyel gasztronómia. Kipróbáltuk az édes és sós pirog-ot, illetve hélyában sült krumplit különböző feltétekkel a zsidó-negyedben található food truck udvarban, de a nap fénypontja a mindenképpen a vacsora volt, még annak ellenére is, hogy iszonyatosan teleettük magunkat.
Vacsorára beültünk a város egyik legrendhagyóbb éttermébe, a Morskie Oko-ba. Itt kipróbáltuk a Zurek levest friss cipóban tálalva, ami zseniális volt. A cipó friss és ropogós volt, a leves pedig kellemesen savanykás és isteni finom. A leves után már bántuk, hogy kértünk főételt is, ugyanis már a levessel majdnem tele voltunk. A főételünk marhagulyás volt krumplis tócsnival és ez sem volt kis adag, nagyon finom volt de sajnos nem tudtuk teljesen befejezni mert így is pukkadásig ettük magunkat.
Második nap:
A második napunkon közvetlenül reggeli után elindultunk a Wieliczka sóbányába. Ide is éppen, hogy tudtunk venni jegyet. Nem jellemző rám, de nem voltam eléggé felkészült ebben az esetben, de szerencsére ide legalább volt még jegy. A felnőtt jegy amúgy 109 PLN volt, ami mai árfolyamon nagyjából 10 ezer forint. Ez egyáltalán nem olcsó, viszont a jegy tartalmazza az angol nyelvű idegenvezetést a bányában.
Totál megéri, mert rengeteg érdekességet elmondanak és nagyon jófejek a túravezetők is. Nagyon sajnáltuk volna ha ezt kihagyjuk. Elképesztően szép az egész bánya, de a nagyterem a lógó sókristály csillárokkal és a falba vésett "festményekkel" valami egészen más szint. A bányában majdnem minden sóból van, sok helyen még a "járólap" is csak a sóba van vésve. Aki ide látogat készüljön fel lefelé a sok lépcsőre, de nem kell félni, egyáltalán nem vészes (felfelé már lifttel lehet menni).
A sóbányába egyébként a legegyszerűbben vonattal lehet eljutni a Krakow Glowny állomásról. Fontos, hogy az automatában nem lehet ide jegyet venni, le kell menni a kasszákhoz és ott kell kérni. Továbbá azt is lényeges megemlítenem, hogy este már egyáltalán nem jár a vonat Wieliczka és Krakkó között, így a 304-es busszal érdemes menni ha sötétedés után végeznétek a bányában.
Este, miután visszaértünk Krakkóba még muszáj volt tiszteletünket tenni a lengyel vodkák világában, így beültünk a Wodka Bar-ba. Itt rengeteg, nagyjából 20-30 fajta vodka kóstolható. Egy hat feleses fa tálca 35-50 PLN. Mi összesen négy tálcával kértünk ami fejenként nyolc felest jelent. Ezek a piák szerencsére csak 20% körüli alkoholtartalommal rendelkeznek. Nyolc feles normál erősségű vodkától fejre is álltunk volna... Mindenképp érdemes ezeket kipróbálni, vannak köztük nagyon jók és persze kevésbé finomak is. A nagy kedvenc a chilis csokilikőr (csokivodka?) volt.
Utolsó nap:
Az utolsó napunkon estefelé indult csak a gépünk, így volt még egy fél napunk az előtt, hogy a reptér felé kellett volna vennünk az irányt. Ez pont arra volt elég, hogy mászkáljunk még egy kicsit a városban, kipróbáljuk a lenggyel, krakkói fánkot és beüljünk egyet ebédelni.
Krakkó utcáin rengeteg helyen árulnak fánkot és lengyel bagelt/perecet is. Ha nem nézi az ember a kalóriákat akkor a fánkok nagyon jók, a bagel/perec pedig pontosan olyan mint amit ígér, semmi extra.
Az ebédünk már le volt szervezve aznapra, méghozzá a Czarna Kaczka, magyar nevén Fekete Kacsa étterembe. A weboldaluk egyáltalán nem működik, visszaigazolást küld, csak az étterem nem kapja meg a foglalást. Ha foglalni szeretnétek akkor vagy hívjátok őket, vagy menjetek be személyesen. Mindenképpen érdemes ellátogatnotok hozzájuk, ugyanis az ételeik zseniálisak!
Ebéd után már csak a vasútállomásra mentünk, elkaptunk egy vonatot a reptérre és már úton is voltunk Bécs felé. Onnan még az utolsó esti Railjet-et el kellett csípnünk a Haptbahnhof-on, de az is simán megvolt.
Összességében:
Egy ilyen négy napos hosszú hétvége szerintem pont ideális erre a városra. A város szép, az emberek kedvesek, a gasztronómia jó és különleges. Kell ennél több? Egyedül Auschwitz-et sajnálom, hogy kihagytuk, de összességében jól sikerült ez az utazás is. A város nagy részét sikerült felfedezni és sok dolgot sikerült kipróbálni. A sóbánya pedig csak hab volt a tortán.
Térkép:
Galéria:
