Szeptember végén öt napra egy számomra régóta bakancslistás városba, Rómába látogattam. Nagyon vártam ezt az utazást több szempontból is. Egyrészt a város történelme, másrészt pedig az olasz konyha miatt. Tarts velem és körbevezetlek a városban.
Beutazás és repjegyek:
A repjegyeket a Wizz Air-nél vettem 34.000 forintért, de mivel dolgoztam kintről, kellett a priority a laptop miatt. Az út kicsivel több mint egy óra, emiatt Róma tökéletes úti cél lehet akár első repülés alkalmával. A beutazáshoz személy igazolványon kívül semmire sincs szükség.
Szállás:
A szállással elég nehéz dolgom volt, ugyanis Rómában irreálisan drágák a szállások, ráadásul ezt az utazás magamhoz képest későn is foglaltam. A szállásom végül a Villa Aurelia***-ban volt, ami szintén nem volt olcsó, de elfogadható. A 4 éjszakáért összesen 130.000 forintot fizettem. A bakui kiruccanásom került összesen egy kicsit többe...horror! Na mindegy is, egyébként a szállás teljesen renben volt és elhelyezkedésre is tökéletesen megfelelt. Nagyon jól jött, hogy a recepció 0-24-es, mivel későn ért oda a gépem és még vagy 2 órát szerencsétlenkedtem a szállásig.
Közlekedés:
Sajnos mivel későn landolt a gépem, addigra az utolsó Rómába tartó vonat elment már, így gyorsan megnéztem a neten mik a lehetőségeim. A legegyszerűbb a busz volt, ami kb 30 percenként közlekedik mint közvetlen reptéri transzfer. Fontos, hogy ezek a buszok a 3-as terminál előtti megállókból indulnak. A jegyet (6€) a Get Your Guide-on foglaltam, méghozzá ITT. Kb 30-40 perc alatt bent is voltam vele a Termini állomásnál. Visszafelé a vonatot választottam a Terminiről, az sokkal jobb volt. Árban lényegesen drágább (14€), de kényelmesebb és gyorsabb is. A vonatra a jól bevált Trainline applikáción vettem a jegyet.
Rómában a tömegközlekedés gerincét az "A" és "B" jelű metrók adják (van "C" metró is, de az nem megy a belváros közelébe). A belvárosi közlekedés talán legfontosabb résztvevői pedig a buszok, melyekkel kb bármit el lehet érni. Az már más kérdés, hogy ezek a buszok szinte egyáltalán nem tudják tartani a menetrendet, egy kisebb káosz az egész. Menj ki a megállóba és vagy jön, vagy nem jön. Jegyeket és bérleteket kb bármelyik metróállomáson meg tudjátok venni. Én egy-egy 72 és 24 órás jegyet használtam el a négy teljes napom alatt. A kettő együtt 18+7€-ba fájt, amit nem mondanék kifejezetten olcsónak. Fontos, hogy ezeket a papír alapú jegyeket minden esetben érvényesíteni kell a tömegközlekedési eszközökön!
Rómában többnyire kisebb autókat használnak a szűk utcák és a nagy forgalom miatt. Úgy közlekednek néha mint az őrültek, ráadásul a belvárosi autós forgalom sincs szabályozva. Kb mindenhová beengedik az autókat, még olyan utcákba is melyek tömve vannak sétáló emberekkel.
Napjaim Rómában:
A hazautazás napjával együtt összesen 3,5 napom volt felfedezni a várost és ebből két napon is kora délutánig dolgoztam. A látnivalókra szerintem elég ennyi idő, de az éttermekre és a rengeteg kaja kipróbálására nagyon nem. Ha Rómába megy az ember, az nem egy klasszikus városnézés. Én inkább azt mondanám, hogy egy napokon át tartó zabálás egy kis városnézéssel.
Mielőtt belevágunk a napi programokba, szeretném kiemelni, hogy minden említett éttermet megtaláltok a lenti térképen, illetve külön római gasztro bejegyzés is készül majd, amit szintén itt a blogon tudtok elolvasni.
Első nap (érkezés másnapja):
Alig vártam, hogy belevessem magam a városba, de persze kora délutánig dolgoznom kellett. Még mindig az egyik legjobb dolog összekötni a Home Office-t és az utazást. Nem kell szabit kivenni és mégis el tud utazni az ember. Na szóval, olyan 1 óra körül lecsuktam a laptopot, indultam is a városba és mivel ebédidő volt, rögtön egy nagyon jó tésztával kezdtem egy nagyon ikonikus helyen. Mivel egy kicsit korán értem oda, még egy szelet pizza is lecsúszott előtte az Alice Pizza nevű helyen, mert miért ne. Ha jól emlékszem 4€ volt egy szelet, azt pedig mondanom sem kell, hogy isteni volt.
Na de ugorjunk is vissza a főétkezéshez, amit a Luciano Cucina Italiana étteremben ettem. Luciano Monosilio carbonara-ja az egyik legjobb a városban és ezt én is igazolni tudom. Egy pohár bor, egy ásványvíz, egy doppio kávé és a tészta együtt 34€-ba fájtak.
Az étterem a Campo de' Fiori piac mellett van, szóval ebéd után meg is néztem. Rengeteg árus pakol ide ki napközben és nagyon sok kóstolóval is készülnek. A szűk utcákon sétálgatva "véletlenül" belebotlottam a Two Sizes nevű tiramisu menyországba, amit természetesen ki kellett próbálnom. Nagy adag 3,5€, kis adag 2,5€.
A desszert és további szűk utcás sétálgatások után a Tiber-folyóhoz és a Sant' Angelo hídhoz vezetett az utam, ahol kívülről megcsodáltam az Angyalvárat is. Ezután pedig további szűk utcás sétálgatások következtek a Piazza Navona-n keresztül a Pantheon-ig. Ide be is mentem, egyáltalán nem vészes sem a sor, sem a belépő (5€, minden hónap első vasárnapján pedig ingyenes). Elképesztő, hogy majdnem kétezer éve nyerte el ma is álló formáját a Pantheón.
A következő megállóm az All' Antico Vinaio volt, no nem azért mert éhes voltam, hanem mert ki szerettem volna próbálni. Micsoda áldozat... 11€-ért olyan szendvicset ettem, mint még soha. Kajálás után a Trevi-kútnál folytattam utamat, ahol brutális tömegnyomor volt, emiatt nem is időztem sokat, mentem is tovább a Spanyol lépcsőhöz. A lépcső tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a Szent Péter-bazilikára, érdemes itt megvárni egy naplementét.
Innen visszamentem a folyópartra és vacsora előtt egy kicsit lepihentem az egyik kőkorláton (ahol majdnem bealudtam). A vacsorámat a La Fraschetta étteremben ettem, ami egy igazán bájos kis étterem, közel a Sant' Angelo hídhoz. A kaja isteni volt, a kiszolgálás gyors és kedves. Összesen 25€-t fizettem egy adag borért és egy tésztáért.
Este még sétálgattam egy kicsit a város szűk utcáin és persze toltam egy fagyit is a Neve di Latte nevű helyen csak azért, hogy a napi 17582. kalória is meglegyen. Egyébként itt ettem a legjobb pisztácia fagyit valaha!
Második nap:
A második napot szintén egy meló utáni ebéddel kezdtem a Pastaeat nevű helyen, ahol nagyon olcsón sikerült ennem egy szarvasgombás carbonara-t. Mindössze 9,5€-t fizettem ezért a tésztáért ami kiemelkedően olcsó Rómában. Ez a hely nagyon hasonló mint Budapesten a PASTA., csak ez az olasz verzió. Isteni volt a tészta és a hely is nagyon hangulatos.
Innen el is indultam a Via dei Fori Imperiali-n keresztül a Colosseum felé, ugyanis kora délután indult a vezetett túrám a Colosseumban, a Forum Romanum és a Palatinus területén. Elsősorban azért választottam a vezetett túrát mert a sima jegyek már elfogytak, de el sem hiszitek mennyire megérte. Ha ezeket a nevezetességeket látogatjátok, akkor mindenképp ajánlom a vezetett túrát még akkor is, ha jóval drágább. Egyébként 22.000 forintba fájt nekem ez a túra.
A rengeteg információ és érdekesség nélkül közel sem lett volna ugyanaz az élmény ez a túra. A vezetőnk egy jófej brit csávó volt, szóval az angollal sem volt gond. Olyan információkat mondott el, hogy néha csak tátott szájjal hallgattam. A túra 3 órás volt, de kb egynek érződött annyira jó volt. Az, hogy sok épület az eredeti formájában fennmaradt, legalább annyira elképesztő mint az, hogy az ókori rómaiak komplett épületeket hasznosítottak újra és építettek egymásra.
További érdekességeket instagram highlight-ban találtok. IDE kattintva el is éritek az oldalamat. A túrát a Get Your Guide-on foglaltam és ha ti is pontosan ugyanezt a túrát szeretnétek lefoglalni, kattintsatok IDE. Higgyétek el nem fogtok csalódni!
A túra után még körbejártam kicsit a Colosseum-ot és lőttem pár kötelező fotót, majd tovább sétáltam a Colosseum melletti városrészbe. Itt mászkáltam egy kicsit és ettem pár szelet pizzát a La Boccaccia pizzériában (isteni volt!!!).
Ezután visszatértem a Via dei Fori Imperiali környékére és sötétben, kivilágítva is megnéztem a II. Victor Emmanuel emlékművet és a Colosseum-ot is. Legalább egy esti séta kötelező Rómában, nagyon szépen ki vannak világítva a nevezetességeik.
A napot pedig a Mariuccia étteremben zártam egy zseniális Amatriciana tésztával. Ez a tészta volt az egyik legjobb az egész utazás alatt. Mindenképp ajánlom, hogy próbáljátok ki ezt a helyet.
Harmadik nap:
A harmadik napom már szerencsére hétvégi nap volt, így már reggel el tudtam indulni Róma egyik legnagyobb (szó szerint) látnivalójához. Technikailag nem Rómához tartozik, de körbe öleli a város. Ebből már biztosan kitaláltátok, hogy Vatikánról és a Szent Péter-bazilikáról beszélek.
Vatikánba szabadon be lehet lépni, egyáltalán nincs határ. A Szent Péter-bazilika látogatása ingyenes, de a kupolába (8€ vagy 10€), a Sixtus-kápolnába és a Vatikán Múzeumba külön belépőt kell venni. Az utolsó kettőbe kombinált jegyet lehet venni 17€-ért, amit érdemes jóval az utazás előtt megvenni, mert nagyon gyorsan fogy. A hivatalos oldalt és jegyeket ITT találjátok. Ha szeretnétek idegenvezetővel megnézni Vatikánt, akkor pedig ajánlom figyelmetekbe a Get Your Guide-ot. Erre a linkre kattintva találtok több vezetett túrát is.
A Bazilikába reggel 7 és 9 között menjetek, akkor még nincs olyan nagy sor és bent is kevesebben vannak. Kb 10 óráig teljesen tolerálható a benti tömeg, de utána egyre durvább a helyzet. A sort mindenkinek ki kell állnia, kivéve ha valaki "skip the line" jeggyel rendelkezik. A "dress code" egyáltalán nem szigorú, a rövidnadrágot és a szoknyákat elfogadják.
A Bazilika valami elképesztően szép és az emberi szem számára értelmezhetetlenül nagy. A kupolába mindenképp érdemes felmenni, gyönyörű onnan a kilátás a városra. Ennek megmászása egy kisebb edzésnek megfelel, de semmi extrém. A lépcsők sok helyen nagyon szűkek és a falak néha furcsa szögben dőlnek is. Erre a jegyet helyben lehet megvenni 8€-ért, ha pedig az első szakaszt inkább lifttel szeretnétek megtenni, az plusz 2€. Az első adag lépcső vagy a liftezés után, a bazilika félemeletén van egy kávézó, ahol korrekt áron tudtok egyet kávézni vagy reggelizni.
A bazilika után a Trastevere városrész felé vettem az irányt. A városnak ez az egyik leghangulatosabb része. Hatalmas itt az élet, tele van jobbnál jobb éttermekkel, borozókkal és kocsmákkal. Napközben és este is utcai zenészek biztosítják a hangulatot. Naná, hogy itt ebédeltem, méghozzá az Il Maritozzo Rosso nevű helyen. A hely specialitása a rengeteg féle maritozzi, ami tulajdonképpen egy puha zsemle megtöltve mindenféle finomsággal. Egy lazacosat és egy mortadellásat be is toltam egy szép adag carbonara előtt, na és persze a bor sem maradhatott el. Isteni volt minden és összesen 35€-t fizettem. Innen az Otaleg fagyizóba mentem desszertért. Ne kérdezd, én sem tudom, hogy tudok ennyit enni. :D
Innen a Janiculum-domb felé vettem az irányt, bár utólag azt mondom, hogy teljesen kihagyható helyszín. Szépnek szép, de nem extra a kilátás, ráadásul a panoráma nagy részét eltakarják a fák. Itt nem időztem sokat, indultam is tovább a híres kulcslyukas helyhez, ahol a kulcslyukon keresztük, sövények között a Szent Péter-bazilika kupolája látható. Az odavezető út egy kicsit trükkös, ugyanis több lépcső is le van zárva, de egy kis kerülővel egyszerűen meg lehet közelíteni.
A felfelé vezető úton belebotlottam Róma egyik (szerintem) legszebb kis parkjába, a Giardino degli Aranci-ba. Ide eredetileg nem is terveztem menni, csak útközben pillantottam meg. Egy hosszú, fárasztó nap végén ilyen helyet találni igazi ajándék. Minden városban lehet rejtett kincseket találni, csak nyitott szemmel kell járni és egy kicsit el kell veszni a városban. Ez a park, ezzel a kilátással talán az egyik legalkalmasabb helyszín egy naplementés piknikhez.
A kulcslyukas helyhez pedig ne álljatok sorba, egy örökkévalóság kivárni a sort és telefonnal nem is lehet normális fotókat lőni. Én nem vártam ki a sort, 30 perc és 3 méter után meguntam. A fenti park viszont bőven megér egy látogatást.
Estére visszamentem Trastevere-be, ahol megkóstoltam egy igazi római klasszikust, a Supplít (a hely neve is ez). Isteni volt és tényleg nagyon olcsó (2€). Ezután sétáltam egy kicsit sötétedésig, ittam pár sört a főtéren és meghallgattam egy utcai koncertet, kicsit később pedig egy gitáros csávót is hallgattam vagy 40 percig a Ponte Sisto híd lábánál.
Az estét az egyik legikonikusabb helyen zártam, ami nem más mint a Roscioli Salumeria con Cucina. Ettem egy burrata-t szárított paradicsommal és házi pizzakenyérrel előételként, főételként pedig a híres Roscioli carbonara-t kértem. Mennyei volt minden és tökéletes borokat ajánlottak mindkét kajához. Fiatalos, pörgős csapat akik szeretik amit csinálnak. Zseniális hely, komolyan! Összesen 65€-t fizettem, ami nagyon sok, de higgyétek el megéri.
Negyedik nap (hazautazás napja):
Mivel a gépem csak este 10-kor indult haza, így volt még majdnem egy teljes napom a városban. Kicsekkoltam a szállásról és mentem is a Termini vasútállomáshoz, ahol leraktam a bőröndömet egy csomagmegőrzőbe. Összesen 9€-ért ott tudtam hagyni egy egész napra. Nagyon korrekt hely, ajánlom nektek is. Itt tudtok tárolót foglalni: Baglocker.
Miután megszabadultam végre a cuccoktól, kellett egy kávé, úgyhogy meglátogattam az egyik legikonikusabb kávézót Róma belvárosában. Ez a kávézó a Sant' Eustachio Caffé névre hallgat és nagyon jó kávéjuk van. Az egész helynek igazi olaszos hangulata van. Mindenki lobogtatja a cetlit, hogy milyen kávét kért, a barista elveszi, elkészíti a kávét sé mindenki még a pultnál meg is issza a sajátját. Kihagyhatatlan hely!
A kávé után ideje volt egyet tízóraizni, amire egy jó porchettás szendvicsnél nincs is alkalmasabb kaja. Ezt a Porchetteria La Rinascita-ban ettem és nagyon finom volt, bár mivel az alap szendvicset kértem, kicsit száraz volt. A szendvics egyébként 6€-ba fájt. Utána kipróbáltam a sokadik fagyizót (Frigidarium) is, ahol 3,5€-ért ettem egy három gombócos adagot.
A Trastevere városrészbe mindenképp vissza szerettem volna menni, úgyhogy a következő megállóm az is lett. Sétálgattam egy kicsit, majd ebédeltem egyet a Trapizzino nevű street food helyen. Pontosabban megkaptam a kaját kézbe, vettem mellé egy pohár sört és kiültem egy lépcsőre enni.
Kaja után Trastevere-ből elsétáltam egészen a Colosseum-ig, ahol boldogan tapasztaltam, hogy a Via dei Fori Imperiali le van zárva az autós forgalom előtt hétvégére. Nagyon király ott sétálgatni a Colosseummal a háttérben. Rövid bámészkodás után indulnom is kellett vissza a Terminihez a csomagért, majd pedig futás a vonathoz. Na jó, a vonat előtt még azért lecsúszott egy szarvasgombás tészta (22€) a Savini Tartufi nevű helyen, ami a Mercato Centrale "kaja piacon" belül található. Ezután már csak a vonatozás következett a reptérre, majd pedig egy apróbb késés után indultunk is haza.
Összességében:
Róma egy iszonyatosan jó és izgalmas város! Több mint két évezrednyi történelem, kultúra és építészeti csodák városa, ahol összefonódik az ókor a modern korral. Macskaköves utcáival, bájos tereivel és világszínvonalú konyhájával Róma az egyik legérdekesebb úti cél mindenki számára. Ami miatt mindenképpen visszatérek még Rómába, az a kaja!
Költségvetés:
Róma sajnos meglehetősen drága város, ezért költőpénzzel mindenképp készülni kell. Vannak helyek ahol a kajálást elfogadható áron meg lehet úszni, de ha valaki az ikonikus helyeket ki szeretné próbálni, az bizony beleszaladhat 18-22€-s főételekbe is. Nézzük is a költségeket 3 éjszakára:
Repjegy: 34.000.- (+priority 35.000.-)
Szállás: 130.000.-
Közlekedés: 18.000.-
Költőpénz: 34.000.-/nap (90€).-
Kicsivel több mint 350.000 forintból jött ki a teljes utazás. Egy 5 napos utazásért ez meglehetősen sok, ám ezt jóval olcsóbban is ki lehet hozni. Én eszetlenül sokat költöttem kajára, mondjuk nem mintha megbántam volna. Legalább kipróbáltam majdnem mindent amit szerettem volna. Instán a highlight-ban megtaláljátok az összes sztorit, ahol leírtam hol mennyit fizettem és mi mennyibe került.
Térkép (látnivalók, gasztro helyek és minden más):
