top of page
  • Szerző képeGergő Bognár

Kalandozások az istenek szigetén, Balin

Frissítve: jan. 13.

Kuala Lumpur után a következő állomásom Bali volt. Az utazás hátralevő részét itt és a környező szigeteken töltöttem. Tartsatok velem és elmesélem nektek milyen a balinéz kultúra, gasztronómia és, hogy milyen természeti kincseket rejteget a sziget.

Ulun Danu Temple - Bali

Bali és Indonézia általánosságban:

Indonézia több mint 17.000 szigetből áll és sehol nem csatlakozik egyik szárazföldi kontinenshez sem. Egy élet is kevés, hogy felfedezzük mindazt amit ez az ország rejteget. Indonézia legnépszerűbb szigete egyértelműen Bali, de jelenleg világviszonylatban is az egyik legnépszerűbb úti cél és minden bakancslista kötelező eleme.

Igazi trópusi paradicsom, mely számtalan természeti kincsével, kulturális látnivalóival és gasztronómiai csodáival várja a szigetre utazókat. Tökéletes lehetőséget kínál a pihenni és felfedezni vágyóknak egyaránt.

Az időjárás itt is hasonló mint Kuala Lumpurban csak itt egy kicsit talán jobban mozog a levegő, ezért kicsit elviselhetőbb. Érdemes figyelni rá, hogy itt a száraz időszak Áprilistól Októberig tart.

Ha szeretnéd, hogy megtervezzem az álomutazásodat Balira, kattints a lenti gombra.

Beutazás és repjegyek:

Indonéziában a belépéshez 2023.06.09-től nem kötelező covid oltással rendelkezni, de ettől függetlenül azért van pár ajánlott oltás, ami mindenkinek a saját felelősségére és egyéni döntésére van bízva. A vízumot online és a helyszínen (Visa on Arrival) is ki lehet váltani. Ennek az ára 500.000 IDR, azaz nagyjából 12.000 forint. Továbbá kötelező kitölteni egy vámáru nyilatkozatot az országba bevinni szándékozott műszaki cuccokról. Ezt is lehet online és helyben is intézni.

A multi-city repjegyeket az Emirates-nél vettem FLEX csomagban. A Budapest - Kuala Lumpur és Denpasar - Budapest jegyekért 450.000 forintot fizettem. Ezen kívül még szükségem volt egy jegyre Kuala Lumpur és Bali között. Ezt az AirAsia-nál foglaltam priority-val, feladott csomaggal és kajával 40.000 forintért. A járatokkal minden rendben volt.

Pénzváltás és SIM:

Indonézia pénze az indonéz rúpia (IDR). Annyira gyenge pénz, hogy sok helyen az utolsó 3 nullát le is hagyják, vagy csak a "K" betűt használják az ezres kiírása helyett. Pl: 120K=120.000 IDR. Jelenleg fejben forintra váltani úgy a legegyszerűbb ha 43-mal osztjátok.

Érdemes itt is főleg KP-t használni (abból is eurót) és mindig egy kicsit váltani. A reptéri váltók is korrekt árfolyamon váltanak, én is ott váltottam. Az árak nagyon változók. Simán lehet főételt enni 6-700 forintért, de ha menőbb helyre megy valaki, simán ott tud hagyni 2-4ezer forintot is. Fontos, hogy minden kártyás fizetés után felszámolják a banki költséget (2-3%).

A SIM kártyát a Telkomsel-nél rendeltem (150K~3500 forint) mert azt írták a reptéren is átvehető. Na ez egy hazugság és csak Denpasar központjában lehet ávenni. Beverekedni nem akartam magam rögtön érkezés után, így buktam az eredetit és vettem egyet a reptéren (250K~5700 forint). Ez 24GB netet és 30 perc hívást tartalmazott.

Fontos, hogy ha a reptéren vesztek SIM-et, akkor a vízum és vámáru nyilatkozat ellenőrzés után, az érkezési csarnokban tegyétek. Minél kijjebb veszitek, annál olcsóbb. Rögtön a kapunál 450K-tól indul, kint az érkezési csarnokban 200K-tól.

Szállás:

Balin az első szállásom Ubudban volt, méghozzá a Kuna Bali Hostel-ben. Itt 46.000 forintot fizettem 6 éjszakáért, reggelivel. Imádtam ezt a helyet! Az ágy kényelmes volt, tiszta volt minden, volt medence, rendszeres programok, a személyzet ultra jófej és fiatalos volt, a reggeli pedig isteni finom. Minden napra volt valami program: közös főzés, jóga, élő zene, mozi est, vetélkedők...stb. A reggelinél pedig 3 fajta kajából lehetett választani, de én például az esetek többségében a palacsintát kértem, mert annyira finom volt. A szállás árában benne van naponta 15 perc masszázs is. A motort könnyű volt a szállás előtt parkolni és Ubud központja sem volt messze. Mindenképp csak ajánlani tudom nektek is ezt a helyet!

Közlekedés:

Sokakat foglalkoztató téma: Merjek robogózni Balin vagy ne? Én mertem, és végtelenül boldog vagyok, hogy így döntöttem. Hatalmas élmény és könnyű belerázódni a baloldali, káoszos közlekedésbe. Ezt úgy mondom ám, hogy Balin ültem életemben először robogón! Több mint 500km-t vezettem Balin az 5 teljes nap alatt minden gond nélkül. Azt azért fontos hozzátenni, hogy rengeteget bringázok és autót is nagyon sokat vezetek.

A nemzetközi jogsit tőlem már a bérlésnél kérték és mondták is, hogy anélkül hivatalosan nem is lehetne vezetni. Ezt bármelyik kormányablakban meg tudjátok csináltatni. Ha pedig viseltek bukósisakot és nem közlekedtek őrült módjára, senki nem fog megállítani az utakon.

A robogót 35.000 forintért béreltem 6 napra a Bikago-nál. Igen, jó drága kinti viszonylatban, de ennek az árnak a fele az önrész nélküli biztosítás és asszisztencia szolgáltatás volt. Erre így első alkalommal nem sajnáltam, be akartam biztosítani magamat arra az esetre ha rosszul menne kint a robogózás. Egyébként nagyon korrekt cég és minden úgy volt ahogyan megbeszéltük. Zsír új motort kaptam, házhoz is szállították érkezés napján, illetve a távozás napján elég volt körbefotózni a motort, elküldeni nekik a képeket és a szállás recepcióján hagyni a kulcsot. Flottul ment minden és el sem tudjátok képzelni, hogy mekkora szabadságot ad a robogó Balin és, hogy mekkora élmény ilyen tájakon vezetni.

Balin sajnos nagyon lassú a közlekedés, így autóval egyáltalán nem javaslom a közlekedést, mert dugóban állás lesz az egész napotok. Motorral szépen lehet kerülgetni a sorokat jobbról és balról is. A szigeten kb 35km/h sebességgel érdemes számolni átlagban még motorral is. Csúcsidőben nagyon nagy a forgalom és rengeteg a lassú jármű. Én minden nap végére már ragadtam a kipufogógáz és por keverékétől.

Napjaim Ubud környékén:

Ubud a sziget szíve és lelke. Azért ide mentem, mert innen könnyen bejárható az egész belső rész. Öt teljes nap szerintem pont ideális ahhoz, hogy az ember felfedezze a sziget belsejét. Egyszerűen elképesztő, hogy milyen természeti és ember által épített csodák rejtőznek a szigeten. Vízesések, vulkánok, rizsteraszok, templomok, gyönyörű tengerpartok...stb

Első nap (érkezés másnapja):

Mivel az érkezésem napján estefelé ért Balira a gépem, kb csak pénzt váltottam, taxit foglaltam és becsekkoltam a szállásra, szóval ugorjunk is a másnapra.

Reggeli után meghozták a robogómat és már indultam is, viszont kb 2km után leszakadt az ég. 15-20 perc alatt annyi eső esett, hogy az út mellett az emberek térdig(!) álltak a vízben. Én behúzódtam egy kis bódé alá, de mivel nem akart szűnni, elindultam legalább egy boltot keresni ahol megvehetem a helyi esőkabátomat.

Miután ez megvolt, még esőben is kényelmes volt motorozni. Ha motoroztok Balin, mindig legyen nálatok egy vastag anyagból készült poncho, ami elvezeti a vizet. Az első megállóm a Leke Leke vízesés volt (belépő 50K). Szerintem ez az egyik kihagyhatatlan vízesés a szigeten. Kb egy 15 perces laza túra lejutni a vízeséshez. Arra viszont érdemes készülni, hogy a vízpermet miatt csurom vizes leszel. a Telefon kameráját is folyamatosan törölgetni kellett, hogy legalább normális fotókat tudjak csinálni.

A két látnivaló között ebédeltem egyet egy helyi étteremben. Ettem egy Bakso-t (csirke gombóc leves) és egy Nasi Goreng-et (sült rizs). Beszéltem pár mondatot a tulajjal és végtelenül hálás volt, hogy betértem hozzájuk. Mondta, hogy az egész személyzet helyi és helyi alapanyagokat használnak mindenhez. Tényleg nagyon jó volt a kaja, nektek is ajánlom. A hely neve Warung Bubble.

A következő megállóm a Jatiluwih rizsterasz volt. Na ez a hely valami elképesztő volt! Mikor először megpillantottam, nem akartam elhinni, hogy hogy lehet valami ennyire élénk zöld. Végtelen nyugalom, nulla ember, a rizsteraszok között pedig végig lehet menni gyalog vagy robogóval. Az egész rizsteraszon csak a víz csobogását lehet hallani és ez annyira nyugtató. Kb 5 méterenként meg kellett állnom fotózni. Szerintem magasan a legszebb rizsterasz a szigeten. Ha csak egy rizsteraszt néztek meg, ez legyen az!

Sajnos délelőtt túl sokat vártam az esőre, hogy elálljon, így picit rövidre sikerült a nap de így is tartalmas volt. Bemelegítésnek teljesen tökéletes. Este még beültem vacsorázni a ZEST nevű helyre Ubudban. Ez egy teljesen vegán étterem és nagyon jó volt a kaja. Mostmár értem miért ennyire felkapott hely. Én egy vegán pizzát ettem és brutál jó volt. Ha ilyen kaják lennének itthon is, lehet többször ennék vegán kaját.

Második nap:

A második napon az első megálló a Tegallalang rizsterasz volt (belépő 35K). Ez sokkal kisebb és meredekebb mint a Jatiluwih. Sokkal könnyebben be is járható, de számítsatok rengeteg lépcsőre. Ez is gyönyörű, de messze nem olyan szép mint a másik, na meg túl turistás is. Itt annyira nem is töltöttem sok időt, inkább beültem egyet kajáni és inkább onnan néztem, hogy mi történik a rizsteraszon. Szinte az összes étteremnek brutál jó panorámás asztalai vannak. Megittam a kötelező kókuszvizemet és ettem egy smoothie bowlt.

Következő utam a Pura Tirta Empul templomhoz vezetett, ahol részt vettem egy hagyományos megtisztulási ceremónián. A guide-om mindent elmondott a vallásról, a szokásokról és a megtisztulási ceremóniáról is, illetve végig fotózott és videózott amíg én a vízben voltam. A víz meglehetősen hideg volt még nekem is, aki amúgy bírja a hideg vizet. Megéri részt venni? Nagyon is, egy életre szóló élmény volt! Összesen, mindennel együtt 100K-t fizettem, plusz adtam egy jelképes összeget a guide-omnak is.

Kifelé a parkolóban leszólított egy helyi srác, hogy honnan jövök. Kérdezte milyen volt, hogy tetszett a ceremónia és utána kb 20 percet beszélgettünk általános dolgokról. Ajánlott egy helyet ha ki akarnám próbálni a Kopi Luwak kávét. Ez így is lett, megfogadtam a tanácsát és a Pemulan kávéültetvényhez mentem. Itt megkóstoltam a Kopi Luwak kávét is, illetve rengeteg teát. Nagyon jó kis hely, sokat meséltek a növényekről és a kávékról, az elkészítési módokról. A teljes kóstoló 80K volt.

A nap végére a Kanto Lampo vízesést (20K) és az Ubudban található Campuhan Ridge Walk-ot hagytam. Na, hát mindkettő kihagyható. Az elsőnél tömegnyomor van és olyan mint egy nagy fürdőkád, a második pedig egyáltalán nem nagy szám vagy csak nem láttam amit látni kellett volna. Elég nagy volt a gaz, lehet ez volt az oka.

Harmadik nap:

Ezt lehet inkább a második nap folytatásának hívnám, mert alvás nélkül telt az éjszakám. Ennek pedig egyetlen oka van, méghozzá a Mount Batur vulkán. Ezen a napon csináltam ugyanis a napfelkeltés vulkán mászást. Hajnal 2kor vett fel a transzfer Ubudban, ahonnan kb 1,5 óra volt mire elértük aa vulkán lábát. Itt megkaptuk a fejlámpákat és egy elég kemény mászás (700m szintemelkedés) után megnézhettük a naplementét a vulkán tetejéről. Az útvonal nagyon meredek, csúszós és sziklás, ezért mindenképp rendes túracipőben menjetek. Higgyétek el, ez nem sportcipő kompatibilis túra.

A guide-ok folyamatosan figyeltek minket és vigyáztak nehogy bármi baj történjen. Segítettek ha kellett és tartották az emberekben a lelket egészen a vulkán tetejéig. Ők minden nap megcsinálják hajnalban ezt a túrát. A vulkán tetején kaptunk tojásos és banános szendvicset, illetve vizet. Miután megnéztük a napfelkeltét, kicsit körbejártuk a hegy tetejét a guide-ok pedig jobbnál jobb fotókat és videókat lőttek rólunk, túrázókról.

A vezetett túrát 10.000 forintért foglaltam a Get Your Guide-on. A linkre kattintva ti is le tudjátok foglalni ugyanezt a túrát.

A nap háralevő részében Ubudban mászkáltam. Megnéztem a piacot, a Saraswati templomot és kajáltam több helyen is. Ubudnak nagyon jó hangulata van és egymást érik a jobbnál jobb kajás helyek. Nekem a kedvenc egy fagyizó volt, méghozzá a Tukies Coconut Shop. Itt kókuszbúl készült fagyit árulnak és valami egészen elképesztő élmény. Sehol máshol nem ettem még ennyire finom kókuszos fagyit.

Negyedik nap:

Ezt a napot Bali egyik leghíresebb templománál, az Ulun Danu templomnál kezdtem. Ide érdemes már korán reggel érkezni, mert már délelőtt is iszonyat tömeg szokott lenni. Egyszerűen gyönyörű ez a templom és nem véletlen lett ez Bali egyik jelképe az utazási katalógusokban. A belépéshez itt nem kell sarong, amin meg is lepődtem.

Ezután megnéztem a Handara kaput, ami tulajdonképpen egy Golf Resort bejárata. Tényleg szép, de túl nagy a felhajtás körülötte. Ha már ott voltam le szerettem volna fotózni, ami csak a jegyárus meggyőzésével sikerült, hogy nem fogok fotózkodni a kapuval. Mert "ha meglátja, hogy akár csak egy selfie-t is lövök, fizetnem kell érte....". Szóval ha ti is csak simán le szeretnétek fotózni a kaput akkor csak mondjátok, hogy nem rólatok készül a fotó és be fognak engedni.

Utamat a Banyumala vízesésnél folytattam. A Leke Leke mellett ez talán a másik kötelező vízesés. Gyönyörű és a megközelítés sem túl bonyolult. A belépő 50K rúpia, ami szerintem totál megéri. Vigyázzatok a csúszós sziklákkal a vízesés körül mert hatalmasat lehet esni rajtuk. Nekem sikerült is, de szerencsére egy nagyobb horzsolással megúsztam a dolgot.

A nap utolsó megállója a Sekumpul vízesés volt ahova már sajnos nem lett volna időm teljesen lemenni a sötétedés miatt, így csak felülről néztem meg (20K). Ha valaki le akar menni, azt csak guide-dal lehet (közepes túra 150K, nagy 250K) és meglehetősen hosszúak a túrák. A bejárathoz eljutni motorral igencsak nehéz. Az út annyira keskeny, hogy egy motor éppen elfér rajta és brutálisan meredek. Az egyik oldalon a szakadék, a másikon pedig egy kis patak folydogál. Na itt be voltam tojva egy kicsit, de végül minden rendben volt. Fontos, hogy a motoron mindenki legyen elég határozott és a gázadással sem szabad spórolni. Ilyen esetekben a két lábat érdemes letenni a földre, hogy egy esetleges borulást gyorsabban meg tudj előzni.

Miután itt végeztem, Gergőnek jött egy korszakalkotó ötlete, hogy egy 50 kilóméterrel odébb lévő éttermet ki szeretne próbálni a Mount Baturra néző kilátás miatt. A szigetnek ez a része elég magasan fekszik. El is indultam és az út nagyrészét egy felhőben tettem meg, azt már mondanom sem kell, hogy esett is. Kicsit vizes lettem ugyan, de sikeresen odaértem az AKASA Kintamani étterembe. Sajnos a kilátás az megszűnt létezni a felhő miatt, úgyhogy "totál megérte"! Az egyetlen pozitívum, hogy találkoztam egy magyar családdal és beszélgettünk vagy fél órát. Innen már sötétben mentem vissza Ubudba.

Ötödik nap:

Ezen a napon először a Pura Lempuyang templomot vettem célba a híres Gate of Heaven kapuval. A templomot megközelíteni minden csak nem könnyű. A sziget keleti részén nincs normális lefedettség, a google maps pedig olyan utakra akar néha vinni ahova nem szabad / nem tudsz behajtani. Nekem egy helyi srác segített elnavigálni a templomhoz. A belépő 100K és mindenki kap egy sorszámot a Gate of Heaven fotózáshoz, de ami ebben a templomban van az teljesen nonszensz. A várakozási idő egy fotóra kb 6 óra lett volna napközben. Érdemes lemenni a templom lenti részéhez, mert ott is csinálnak fotót és ott nincs sorbanállás. De amúgy totál kihagyható ez a hely több szempontból is. Nehéz megközelíteni, nincs térerő, brutál tömegnyomor, várakozás órákig...stb. Sajnálom, de nem igazán éri meg meglátogatni ezt a helyet. Többet értem volna a Tirta Gangga kerttel vagy kb bármi mással.

Innen lementem Amed-be, a tengerpartra körbenézni. Nagyon hangulatos kis hely sok jó étteremmel, megéri megnézni. A nap végefelé még motorozgattam a sziget keleti részén a hegyekben. Arrafelé nagyon szép a látvány és gyönyörű helyen mennek az utak. A Jatiluwih rizsterasz mellett ez a másik hely ahol mindenképp érdemes motorozni.

A Lahangan Sweet-hez is fel szerettem volna menni de az utolsó szakaszon akkora sár volt, hogy inkább visszafordultam és elindultam vissza Ubudba. Ez a 80km-es út 3,5 órába telt.

Hatodik nap:

Ezen a napon már csak elbúcsúztam, kicsekkoltam a szállásról és jött is értem a transzfer, hogy a hajóhoz vigyen. Innen Gili Air szigetére mentem, de erről majd a következő bejegyzésben olvashattok.

Összességében:

Nagyon nehéz szavakkal összefoglalni, hogy mit jelentett nekem ez az utazás és azt, hogy miket éltem át ezalatt az idő alatt. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok Balira, azt pedig pláne nem, hogy egyedül. Imádtam minden percét, szerettem a szigeten motorozni, szerettem a helyi kajákat. Rengeteg inger ért ezalatt a hat nap alatt is, pedig itt még csak a teljes utazás felénél jártam.

Költségvetés:

Nehéz szétszedni a költségeket, főleg a repülőt, így a költségvetést a teljes egy hónapos utazáshoz Instagramon a "Bali Info" highlight-ban találjátok. Ide kattintva a költségvetésről szóló sztorik elején lesztek: KATT IDE

Alapvetően egészen olcsó hely, főleg ha helyi éttermekben eszik az ember. Ott akár 6-800 forintból jól lehet lakni és isteni a kaja, de az átlag inkább 1400-2000 forint körül mozog. A nívósabb, "instagram kompatibilis" éttermi árak viszont jóval magasabbak. Egy menőbb helyen simán ott lehet hagyni 4000-5000 forintot egy főételért és egy italért. A szállások nagyon olcsók, a robogó bérlés is nagyon megéri, illetve a Gojek és Grab taxik is jó áron dolgoznak.

Térkép (látnivalók, gasztro helyek és minden más):


2 020 megtekintés

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
  • Instagram
IMG_20211224_120309.jpg

Szia!

Örülök, hogy itt vagy!

Remélem tetszeni fognak a bejegyzéseim a világ különböző pontjairól és a segítségedre lesznek, hogy még jobban megismerd a világot!

Igyekszem megosztani veled a saját tapasztalataimat, illetve hasznos tippeket, trükköket minden úti céllal kapcsolatban.

Jó olvasást! :)

  • Instagram
bottom of page