Szeptemberben 9 napot töltöttem Madeirán egy baráti társasággal. Ritkán várok ennyire utazást mint amennyire ezt vártam. Tudtam, hogy gyönyörű és különleges sziget, de ott lenni valami egészen más élmény. Az elvárásokat bőven túlszárnyalva egy életre megszerettette magát velünk ez a sziget. Tarts velem ebben a bejegyzésben és elmesélem miért.
Madeira általánosságban:
Madeira egy Portugáliához tartozó kisebb, autonóm sziget az Atlanti-óceánon, Afrika nyugati partjaitól nem messze. A sziget különlegességét az éghajlata és a domborzata adja. Szinte egész évben gyorsan változó tavaszias idő van, nem véletlenül hívják ezt a szigetet az örök tavasz szigetének. A párás levegő és a rendszeres esőzések miatt elképesztően gazdag élővilág alakult ki Madeirán. Az év bármely szakában érdemes a szigetre utazni, ugyanis az éves hőingás nem túl nagy és az óceán hőmérséklete is majdnem állandó.
A Kanári-szigetekhez hasonlóan Madeirán is meg lehett találni mindent amit csak az ember szeretne. Szebbnél szebb fekete- és aranyhomokos partok, magas hegyek, könnyebb és nehezebb túrák, canyoning, hegymászás vagy éppen siklóernyőzés és még sorolhatnám. Egy elképesztően komplex és emlékezetes vakációt lehet eltölteni Madeirán.
Én mindenképpen azt javaslom a Madeirát választó utazóknak, hogy túrázzanak minél többet. A szigeten rengeteg különleges túra van melyeken keresztül tényleg megismerhetjük a sziget legapróbb kincseit is.
Utazás:
Mindkét irányba londoni átszállással utaztunk annyi különbséggel, hogy odafelé Ryanair, visszafelé WizzAir. Mind a négy járatra vettünk magunknak priority szolgáltatást és a helyeinket is megvettük. Így összesen kb 160.000 forintba kerültek a repjegyek fejenként. A jegyeket egyébként még májusban vettük. Képzelhetitek mennyire örültünk neki mikor a WizzAir bejelentette augusztusban a közvetlen Budapest-Madeira járatot. Jelenleg már 65.000 forintért lehet foglalni a járatra oda-vissza október végétől.
Valami csoda folytán mind a négy járat időben indult és időben/előbb érkezett. A szerencse biztosan velünk volt, ugyanis az indulás napján a kora reggeli WizzAir és British Airways járatot is törölték, így az egyetlen járat a Ryanair járata volt ami eljutott Londonba.
Fontos infó, hogy Londonban minden esetben csak útlevéllel lehet utazni akkor is, ha az ember csak tranzitál! Tranzit zóna nincs, így az útlevél ellenőrzése után ki kell menni és újra átmenni a biztonsági ellenőrzésen. Az útlevélnek az utazás utolsó napjáig kell érvényesnek lennie.
Odafelé két óránk volt átszállni, ami amúgy is necces, de a security check-nél még elég rendesen szívóztak is velünk. Közölték, hogy fejenként egy darab zacskó engedélyezett a folyadékoknak és az sem mindegy, hogy mekkora a zacskó. Ők folyadéknak vették a stifteket és a krémeket is. Rengeteget repültem már, de ilyen szigorú ellenőrzéssel még nem találkoztam. Miután kidobattunk pár cuccot, rohantunk is a kapuhoz, hogy elérjük a csatlakozást. A London-Madeira járatunk időben érkezett meg és a megközelítés/landolás sem volt vészes. Szerencsére tiszta és szélcsendes időben érkeztünk. A madeirai reptér nagyon kicsi, nem nehéz kikeveredni onnan.
Autóbérlés:
Madeirán mindenképpen ajánlott autót bérelni. Azzal a legegyszerűbb bejárni a szigetet, az autóban pedig mindig bent lehet hagyni pár váltóruhát és pár réteg meleg ruhát is. Később majd elmesélem miért is jó ez. :)
Ne béreljetek gyenge autót, szenvedés lesz vele a közlekedés. Egy középkategóriás autó bőven megteszi, de a Fiat 500 és ehhez hasonlók felejtősek.
Mi a Funchal Car Hire-től egy fehér Renault Mégane-t béreltünk, ami ott egy nagy autónak számít. Kilenc napra 525€-t fizettünk az autóért ami elég sok, de még így is megéri. Egyébként nagyon korrektek voltak, kijöttek értünk a reptérre és elvittek minket az irodához elrendezni a papírmunkát. Közösen megnéztük milyen sérülések vannak az autón, kifizettük, aláírtuk és már vittük is a kocsit. Egyébként teljes biztosítás van az autóikon, ami Madeirán kifejezetten jól jön.
Valamennyire amúgy tömegközlekedéssel is be lehet járni a szigetet, de Madeira esetében ezt egyáltalán nem tudom javasolni.
Közlekedés:
Na ez egy elég érdekes része volt az utazásunknak. Én nagyon sok helyen vezettem már külföldön is de a madeirai közlekedés valami egészen más szint. Voltak helyzetek és helyek ahol még nekem is tele volt néha a gatyám. Az autóbérléssel kapcsolatban az egyetlen kérdés amit fel kell tenned magadnak az az, hogy elég tökösnek érzed-e magad ahhoz, hogy Madeirán vezess.
Mindenkit aki kezdő, kevés tapasztalattal rendelkezik vagy csak nem vezetett még nagy szintkülönbségek mellett, óva intek attól, hogy Madeirán vezessen!!
....hogy miért is mondom ezt?
Brutális szintkülönbségek, meredek utcák, éles kanyarok, szerpentines utak.
Szűk, sokszor egy sávos kétirányú utcák.
Össze-vissza parkoló autók az utak szélén és a kanyarokban.
Nagy forgalom.
Na elképzelted? Akkor most szorozd meg öttel. Pár "mental breakdown" azért előfordult nálam az utazás alatt.
Madeira úthálózata egyébként nagyon jó, rengeteg az alagút és gyorsan el lehet jutni mindenhova. Összesen majdnem 800km-t autókáztunk ezen a pici szigeten és 1,5 tank gázolajat használtunk el (95€). A gázolaj jelenlegi ára Madeirán 1,72€/liter körül mozog.
Mindig legyen nálatok egy kevés aprópénz, ugyanis a szigeten néhány helyen fizetős a parkolás és azt csak apróval lehet fizetni. Szombaton és Vasárnap viszont szinte mindenhol ingyenes a parkolás.
Szállás:
A szállást már márciusban lefoglaltuk, így elég jó áron sikerült egy modern, jól felszerelt, tetőteraszos apartmant kibérelnünk Funchal köpontjától pár perc sétára egy medencés lakóparkban. Összesen 500€-t fizettünk 8 éjszakára, három főre ellátás nélkül. A szállással kapcsolatos adminisztráció és az apartman elfoglalása is könnyedén ment és minden hasznos információt megkaptunk amire szükségünk volt. Az "An Island Apart" apartmanjait teljes magabiztossággal merem ajánlani mindenkinek. Az apartmanról készült képek pedig magukért beszélnek.
Napjaink a szigeten:
Az áprilisi párizsi utazásom óta ez az első olyan utazás ahol nem kellett dolgoznom. Madeirára kár is lett volna úgy menni, hogy csak fél napjaim vannak. Madeira egyáltalán nem nagy sziget, viszont rengeteg a túra és a látnivaló. Ezért ajánlott előre alaposan megtervezni a napi programokat, hogy minél több dolog beleférjen a kint töltött időbe.
A túrákról egy részletesebb, különálló bejegyzés készült, amit ITT tudtok elolvasni, illetve lejjebb a túrák neveire kattintva. Ebben a bejegyzésben minden szükséges infót leírtam a túrákhoz. Távolságok, menetidő, nehézség, térképek.
A legtöbb túra elég időigényes, úgyhogy azokra bőven kell időt hagyni. Mi próbáltuk úgy tervezni a napokat, hogy a nehéz túrák ne egymás utáni napokon legyenek. Összesen majdnem 70km-t túráztunk, de ezen kívül még rengeteget sétáltunk a különböző látványosságok körül is. Na de csapjunk is bele a napi programokba, látnivalókba és persze a jobbnál jobb képekbe. Előre szólok, hogy rengeteg kép készült és nagyon nehéz lenne kiválogatni a legjobbakat. Ezeket nézegetve már most késztetést érzek arra, hogy visszamenjek Madeirára.
Első nap (érkezés):
Az érkezésünk után sokmindenre már nem volt energiánk. Hajnali kelés, hat óra repülés és az átszállás okozta stressz után bőven elég volt az autót felvenni és a szállást elfoglalni. Na jó, azért boltba elmentünk (Pingo Doce), hogy beszerezzük a másnapi reggelinek valót. Főztünk vacsorát, majd a teraszon egy üveg bor mellett zártuk az utazásunk napját.
Második nap:
Az első teljes napunkat a PR6 Levada Das 25 Fontes és a PR6.1 Levada do Risco túrákkal kezdtük. Itt tapasztalhattuk meg először Madeira lenyűgöző élővilágát a már-már dzsungelszerű növényzettel és a szabadon élő tehenekkel együtt, melyek itt-ott felbukkantak a túra során. Már a túra kezdő pontjához vezető úton is többször megálltunk fotózni. A növényzet elképesztően dús és zöld, a levegő tiszta és a levadákban kristálytiszta víz folydogál az egész túra során. A túra végén a fő vízesésnél aki bele akar menni a vízbe készüljön, mert kb. 12 fokos a víz. Rengetegen voltak akik fürdőruhára vetkőztek és bemerészkedtek a vízbe egy-egy kép erejéig. Nekem nagyjából percenként görcsölni akart a lábam a hideg vízben amíg bent voltam...
Ez egy bemelegítő túrának tökéletesen megfelelt távolságra és nehézségre is. Kicsit segített fejben elhelyezni a többi túrát a nehézségi skálán, így lelkiekben fel tudtunk készülni. A túráról részletesebb infót ITT tudsz olvasni.
A túrát követően ebédeltünk egyet a Requinte do Rochão étteremben, amit egyébként egy már bezárni készülő vendéglátóhelyen ajánlott nekünk egy srác. Nagyon jó tipp volt, ugyanis megkockáztatom, hogy itt ettük az egyik legjobbat az egész utazás során. Itt kipróbáltuk a Bolo do Caco-t, az Espatadas-t, a Prego in Bolo do Caco-t és az Acorda levest is. Ezekről képeket a lenti gasztro részben találtok majd.
A késői ebédünk után, tele hassal elindultunk megnézni a Fanal erdőt és reménykedtünk benne, hogy köd borítja. Sajnos ez nem így volt és teljesen tiszta időnk volt ott is. Ezt leszámítva a Fanal erdő egy nagyon különleges hely érdekesebbnél érdekesebb fákkal és nyugodtan legelésző tehenekkel. Egyébként az egész erdő végtelen nyugodtságot áraszt és érdemes csak úgy sétálgatni a fák és a tehenek között. A lábaitokra vigyázzatok mert rendesen alá van aknázva a terület, ha értitek mire gondolok.
