Két év kihagyás után 2021 Novemberében újra a Kanári-szigetek felé vettem az irányt, ezúttal egy hat fős baráti társasággal. Az ezt megelőző két évet sajnos elvitte a pandémia, így szinte egyáltalán nem tudtam utazni. Hosszú idő után ez volt az első utazás amit be mertünk vállalni. Összesen 8 csodálatos napot töltöttünk a szigeten.
Tenerife általánosságban:
Tenerife a Kanári-szigetek legnagyobb szigete, de még így is kisebb mint Magyarország bármelyik megyéje. Fuerteventura szigetével ellentétben, ez a sziget szinte teljesen zöld. Tenerife mikroklímái lehetővé tették a gazdag növényzet kialakulását és azt, hogy a sziget több mint 200 saját, csak a szigeten fellelhető növényfajjal büszkélkedhet. A hőmérséklet 15°C és 29°C között mozog, az óceán hőmérséklete pedig max 1-2 fokot változik egész évben. Ugyanúgy mint ahogy a szigetcsoport többi tagja, úgy Tenerife is tökéletes nyaralóhely egész évben.
Kiutazás:
A fuerteventurai utazáshoz hasonlóan most is Bécsből indult a gépünk, ami megint egy Laudamotion által üzemeltetett Airbus A320 típusú madárka volt. Mindig érdemes lecsekkolni a Budapestről és a Bécsből induló járatok jegyár különbségét mivel szignifikáns eltérések lehetnek. A jegy kb. 80.000 forintra jött ki fejenként (priority + kabin bőrönd). A gépünk vonat és busz menetrenden kívüli időszakban, reggel indult és későn este jött vissza. Ezért a SkyFly Travel privát transzfer szolgáltatását vettük igénybe, ami oda-vissza nagyjából 13.000 forintra jött ki fejenként. Szerintem ez egy teljesen elfogadható ár főleg ha azt nézem, hogy kényelmes, gyors és pontos volt.
2021 Novemberében sajnos már bőven benne voltunk a pandémiában, így a beutazáshoz kötelező volt az oltás/teszt, illetve az utazást megelőző 48 órán belül ki kellett tölteni egy "SPTH form"-nak nevezett nyomtatványt. Ennek a kitöltése a mai napig kötelező és a reptéren el is kérik a kanári-szigeteki hatóságok. A nyomtatványt itt találjátok, továbbá minden hasznos beutazással kapcsolatos infót megtaláltok a Konzuli Szolgálat honlapján.
Autóbérlés:
Korábbi tapasztalatom alapján bátran választottuk megint a Cicar-t, csak ezúttal két autót béreltünk a 6 embernek. Az autókat már jóval az utazás előtt lefoglaltuk, mivel hatalmas az érdeklődés a Kanári-szigetek iránt így elég hamar el szoktak fogyni az autóik. Az autók ezúttal is tiszták, jól felszereltek és zsír újak voltak. A csomag továbbá tartalmazta az önrész nélküli biztosítást és a kaució nélküli bérlést. Semmiképpen sem javaslok gyenge autót bérelni ugyanis nagyon durva hegyek vannak Tenerifén. Éppen ezért mi egy Seat Leon és egy Peugeot 208 GT mellett döntöttünk. A két autó együtt 33.000 forintra jött ki fejenként. A navigációt szokásosan a Google Maps segítségével oldottuk meg.
A parkolással kapcsolatban mindenki készüljön fel a szűkebbnél szűkebb mélygarázsokra, ugyanis a legtöbb városban ezekben a legegyszerűbb letenni az autót.
Szállás:
Ár-érték arányban sikerült kiválasztani életünk egyik legjobb szállását Adeje városában. Kétszintes, három háló- és két fürdőszobás apartman egy hatalmas erkéllyel és egy annál is nagyobb tetőterasszal, illetve privát jacuzzi-val és óceáni panorámával. Az udvaron lévő három medencét és a privát parkolót is használhattuk. A Suite Adeje Paradise egy apartman komplexum, ahol a tulajdonosok külön-külön hirdetik a saját apartmanjaikat. Hat főnek, hét éjszakára 380.000 forint volt, ami csak egy kicsivel több mint 60.000 forint fejenként.
A sziget felfedezése:
Legyen szó bármilyen utazásról, a házifeladatot mindig csináljuk meg! Házifeladat alatt azt értem, hogy utazás előtt készüljünk fel a programokból, látnivalókból, közlekedésből és minden másból ami az adott desztinációval kapcsolatos. Ez a Kanári-szigetek mindegyik tagjára fokozottan érvényes, ugyanis annyi felfedezendő hely van az összes szigeten, hogy csak előre betervezett napokkal lehet megfelelően kihasználni a rendelkezésre álló időt. Abban szerintem egyetérthetünk, hogy senki nem szeret hiányérzettel hazautazni. :)
Sajnos nekünk ezt a programot sokszor alakítani kellett az időjárás és egyéb tényezők miatt, de megpróbállak titeket végigvezetni a napi programokon és minden látnivalón.
Első nap (érkezés másnapja):
Reggel szépen kényelmesen megreggeliztünk a tetőteraszon, majd elindultunk a nap első úti célja felé ami a sziget fővárosa, Santa Cruz volt. Itt megnéztük a helyi piacot (Mercado de Nuestra Señora de África) ahol muszáj volt kipróbálnunk Tenerife jellegzetes kávés italát, a Barraquito-t. Ez az ital a kávé, sűrített tej, 43-as likőr, egy kevés tejhab, citromhéj és fahéj kombinációja. Aki nem szereti annyira az édes dolgokat, annak nem fog bejönni, de ennek ellenére már csak a tapasztalat miatt is érdemes megkóstolni. Ezt követően továbbmentünk megnézni a Plaza de España-t és az Auditorio-t.
A nap második célpontja a Santa Cruz-zal egybeépült San Cristóbal de La Laguna volt, mely a gyönyörű belvárosáról híres. Fun fact: Havanna belvárosának alaprajzát erről a városról mintázták. La Laguna központja tényleg gyönyörű! Érdemes sétálva felfedezni és megcsodálni a régi épületeket és az utcák hangulatát. Itt beültünk egy ebédre a Vinoteca La Reserva étterembe ahol egy elképesztően jót ettünk, a borokról nem is beszélve. Nagyon megfogott minket a város hangulata így eldöntöttük, hogy este még visszatérünk megcsodálni a központot az esti lámpafénynél.
De előtte még várt minket a Playa de las Teresitas, ahol a borús idő ellenére hárman bemerészkedtünk a vízbe. Annyira szép volt a partszakasz, hogy egyszerűen nem tudtuk kihagyni. Mire itt végeztünk a pancsolással addigra kezdett már sötétedni. Kijöttünk a vízből, átöltöztünk és el is indultunk vissza La Lagunába.
Második nap:
Tenerife egyik legnagyobb látványosságát terveztük erre a napra ami nem más, mint az Anaga Nemzeti Park. A park a túrázók paradicsoma rengeteg útvonallal, szebbnél szebb tájakkal, hegyekkel, szakadékokkal és gyönyörű, gazdag növényzettel.
Reggel korán elindultunk mert tudtuk, hogy nagyon hosszú nap elé nézünk. La Laguna felől a TF-12-es úton közelítettük meg a parkot. Nagyon érdekes volt megfigyelni, ahogyan a táj folyamatosan változott át miközben közelítettünk a hegyek felé. Pár kilóméteren belül a táj egy mediterrán szigetből Dél-Amerikává változott. A két sofőrnek volt a legnehezebb dolga, ugyanis a kilátás miatt nehéz volt koncentrálni a szűk, kanyargós, szerpentinekkel teli hegyi útra. Az első főbb úti célunk egy túra kiindulási pontja volt Taganana-ban. Sietni semmiképpen sem érdemes! Sok helyen le lehet húzódni az autókkal, mi is kb. 500 méterenként megálltunk fotózni és gyönyörködni a tájban. Csak, hogy egy két kilátót is említsek, a Mirador Cruz del Carmen-nél és a León de Taganana-nál is mindenképp érdemes megállni. Több alkalommal is testközelből csodálhattuk meg ahogyan a felhők átbuknak a hegygerinceken. Ez valami elképesztő látvány volt és örök élmény marad.
Az egyetlen nagyobb megállónk a Camino Viejo al Pico del Inglés mohás "alagútja" volt, ahol sétáltunk is egy rövidet az alagútban. Nagyon érdekes látvány ahogy a növényzet összeborul az alagút felett és a falát pedig moha borítja. Itt minden növény annyira élénkzöld volt, hogy ha csak fotón látom akkor biztos vagyok benne, hogy útómunkás.
Sok-sok megállás és nézelődés után odaértünk Taganana-ban, ahol a túra előtt ebédeltünk egyet a Xiomara étteremben, ahol nagyon kedves, közvetlen volt a személyzet és a kaja is nagyon rendben volt. Mindenképpen javaslom kipróbálni a napi friss hal ajánlataikat, mert isteni.
Rengeteg túra közül lehet választani, melyekhez itt találtok egy kis segítséget. Mi a Taganana és a Playa del Tamadite közti túrát választottuk ki, ami az összes térkép szerint közepes nehézségű volt. A látvány gyönyörű, de annyira nagyok voltak a szintkülönbségek a túrán, hogy a végére teljesen kifulladtunk, mindenki pólójából csavarni lehetett a vizet. Nekünk ez inkább egy durva nehézségű túra volt. Összesen majdnem 10km-t gyalogoltunk és ez alatt több mint kétezer kalóriát égettünk. Mindenkinek ajánlom a túrákat, de alaposabban nézzetek utána, hogy melyik mennyire nehéz.
A túra után még lementünk a Playa de Benijo-ra és a Playa del Roque de las Bodegas-ra, ahonnan szépen látszanak a hatalmas hegyek. Itt nem időztünk sokáig mert már mindenki hulla fáradt volt a túra után. El is indultunk vissza a szállásra, de ahhoz előbb át kellett verekednünk magunkat a hegyeken.
Harmadik nap:
A harmadik napra eredetileg a Siam Parkot terveztük be, de mivel a vírus miatt kötelezővé tették a maszk használatát az egész park területén (beleértve a csúszdákat és medencéket), így inkább kihagytuk. Továbbra is bakancslistás, ugyanis Európa legextrémebb viziparkjáról beszélünk.
A napi programunk a pihenés volt, úgyhogy kényelmesen felkeltünk és a társaság egy részével elmentünk reggelizni egy zseniális pékségbe, a 100% Pan - Pasteleria -ba, ahol nagyon jó kávék, gyümölcslevek, szendvicsek, péksütemények és rendes sütemények várják a vendégeket. Annyira jó ez a hely, hogy kötelező kipróbálni! Nincsen saját weboldaluk, az instagram oldalukat a névükre kattintva eléritek, de ha csak simán a google térkép segítségével kerestek rá, akkor is meglesz.
Ezt követően a szálláson lementünk a medencéhez és napoztunk, fürödtünk és természetesen a jacuzziról se feledkezzünk meg a tetőteraszon. Kicsit később bementünk Adejébe körülnézni és a Playa del Duque-ra fürdeni egy kicsit. Itt a homokban iszogatva, beszélgetve megvártuk a naplementét.
Negyedik nap:
Erre a napra terveztük Tenerife szó szerint legnagyobb látványosságát, Európa egyik legmagasabb hegyét, a Teidét (3.718m). A felvonóra a jegyet mindenképp előre javasolt megvenni, mert jóval előre el szokott fogyni. Ez a jegy felnőtteknek 37€, jegyet venni itt tudotok. Akik pedig a csúcsra is szeretnének felmenni, azoknak külön engedélyt kell igényelni ezen az oldalon.
Sajnos nekünk az időjárás négy napon keresztül minden egyes nap megvétózta, hogy feljuthassunk a hegyre. A felvonót üzemeltető oldal a foglalt nap reggelén küld egy tájékoztató emailt, hogy aznap üzemel-e a felvonó vagy sem. Ezt természetesen a fenti időjárás is befolyásolja, így ha erősen havas vagy jeges a csúcs, nem fog elindulni aznap a felvonó. Nekünk ez egy hatalmas hiányérzet maradt és a Teide meghódítása továbbra is bakancslista egyik sora.
Muszáj volt alternatív programot kitalálni, így egy másik napra tervezett programot hoztunk előrébb, elindultunk Puerto de la Cruz-ba. Sajnos elég rossz volt az idő, emiatt senkinek nem volt kedve fürdeni, úgyhogy a Lago Martiánez-t kihagytuk. A belvárost bejártuk és ebédeltünk egyet a Restaurante Rústico-ban, ahol szép kilátás mellett egy nagyon jót ettünk. Ebéd után ettünk egy fagyit és megnéztük a város pár tengerpartját, többek között a Playa de san Telmo-t és a Playa de Martiánez-t.
Délután átmentünk La Orotova városába, ahol megnéztük a központot és a Jardín Victoria-t. Hazafelé pedig még útba ejtettük a Las Ruinas de Gordejuela-t, ami tulajdonképpen egy öreg, romos épület a meredek sziklafalon.
Ötödik nap:
Ezen a napon újra az Északi part volt célkeresztben, de ezúttal nem Puerto de la Cruz, hanem Masca, Garachico és Icod de los Vinos. Az első megállónk Masca volt ahova már eljutni is művészet, ugyanis olyan szűk szerpentinen kell lemenni a faluhoz, hogy sofőr legyen a talpán aki épségben leviszi oda az autót. A város nagyon kicsi és a parkoló szintjétől lényegesen alacsonyabban van, így sokat kell lépcsőzni. Itt a szurdokra néző kilátás mellett megittuk a reggeli kávénkat és tovább indultunk Garachico felé. A szerpentinen lefelé és felfelé is többször megálltunk fotózni.
Mire odaértünk Garachico-ba, rendesen elkezdett esni az eső. Ezért letettük az autót és elkezdtünk éttermet keresni az aznapi ebédünkhöz, hátha az ebéd végére eláll az eső. Találtunk is egy helyi kis éttermet (Restaurante La Perla), ahol végül nagyon jót ettünk. Sajnos az eső nem állt el, így kénytelenek voltunk esőben folytatni a sétát legalább addig, amíg egy kicsit körbe nem nézünk a városban. Az eső és a nagy szél miatt a város természetes medencéit is csak távolról láthattuk, bár láttunk olyan embert aki még ilyen időben is bele merészkedett a vízbe.
Garachico után a nap utolsó célpontja Icod de los Vinos volt, ahol a legnagyobb látványosság az öreg sárkányfa (Drago de Icod de los Vinos). Ez a város is mesés még esőben is. Itt megnéztük a sárkányfát, ami elképesztően különleges, majd bementünk a Casa del Platano-ba és ott vettünk pár helyi különlegességet. A bolt tele van helyi lekvárokkal, balzsamecetekkel, különleges banánokkal és sok mással, érdemes ide betérni! Tartottunk egy kupaktanácsot, hogy folytassuk-e tovább a sétát az esőben és végül úgy döntöttünk, hogy inkább elindulunk vissza a szállásra.
Mire visszaértünk Adejébe, a felhőzet már kezdett felszakadozni és gyönyörű naplementét láthattunk a tetőteraszunkról. Este boroztunk egyet a jacuzziban és eltettük magunkat holnapra.
Hatodik nap:
A hatodik napra már nem terveztünk semmi nagy programot. Megpróbáltuk inkább a gasztronómiára helyezni a hangsúlyt, így a napot egy késői reggelivel indítottuk a Pistacho Coffee Brunch-ban. Ha erre jártok mindenképp üljetek be, nem fogjátok megbánni. Az árakat tekintve nem volt olyan vészesen drága, kb.10-15 euró között mozogtak a tálak.
A nap további részében Adeje belvárosában sétáltunk és a napsütést kihasználva visszamentünk a Playa del Duque-ra, hogy kicsit süttessük magunkat. Napon meg lehetett sülni, a naptej erősen indokolt volt. Úsztunk egy kicsit, meg egy helyi árustól vett labdával röpiztünk egy keveset.
Mára már hagyománnyá vált a társaságunkban, hogy az ilyen utazások utolsó napi vacsorájának megadjuk a módját és beülünk egy nívósabb étterembe. A választásunk az El Churrasco étteremre esett, ahol pénztárcát nem sajnálva nagyon jót ettünk és ittunk. A személyzet nagyon kedves volt és segítőkész, a bor etikettet is jól ismerték. Két üveg bort meg is ittunk.
Hetedik nap:
A gépünk délután ment, így előtte még volt egy kis időnk mászkálni Adejében. Mindenki megvette a kötelező szuveníreket. Kicsekkoltunk a kedvenc szállásunkról és elindultunk a reptérre. Leadtuk az autókat és már csak a gépre vártunk. Este későn értünk vissza Bécsbe, ahol a privát transzferesünk már várt, hogy visszavigyen minket Budapestre.
Összességében:
Ez volt az általam meglátogatott második sziget a Kanári-szigetek közül. Nagyon más volt mint Fuerteventura. A sziget növényvilága lenyűgöző ugyanúgy, ahogyan a hatalmas hegyek és szakadékok. Mindegyik sziget nagyon más, nem igazán lehet megmondani, hogy melyik jobb választás. Egyformán gyönyörűek, csak mindegyik másért.
Sajnos a Teide hiányérzetként marad meg még egy darabig, de hát az időjárást sajnos nem tudtuk befolyásolni. Ha tehetitek látogassatok el Tenerifére, nagyon megéri!
Végleges büdzsé:
A repjegy, szállás, autóbérlés és minden költőpénzzel együtt körülbelül 350-400 ezer forintot költöttem erre az utazásra. Mindenkinek mások az elvárásai és az igényei, így ezt a keretet nyilván lehet lefelé is és felfelé is tolni.
Programok és látnivalók röviden:
Minden helyet az alábbi térképre való kattintás után meg tudtok nézni. Bejelöltem rajta rengeteg látnivalót, nagyon sok éttermet, kávézót és egyéb hasznos helyet.
