top of page
  • Szerző képeGergő Bognár

Azerbajdzsán: A Közel-Kelet egyik gyöngyszeme

Frissítve: jan. 13.

A szeptember első pár napját Bakuban és környékén töltöttem. Régóta érdekelt ez az ország, de nem igazán tudtam, hogy mit is várjak tőle. Nagyon jó kis utazás kerekedett belőle és több szempontból is meglepett. Miért? Azt a bejegyzésből megtudod.

Beutazás és repjegyek:

Azerbajdzsánba való beutazáshoz minden magyar állampolgárnak vízumra van szüksége, melyet ITT lehet online igényelni. Az online vízum díja 20$, plusz 5$ adminisztrációs költség, melyeket az igénylés után kell fizetni az online rendszeren keresztül. Nekem kb 3 nap alatt el is bírálták a kérelmet és megkaptam a vízumot. Ezen kívül természetesen útlevélre is szükség van, de ezt szerintem nem is kell mondanom.

A repjegyet a WizzAir-nél vettem, mondjuk sok lehetőségem nem is volt. Ők az egyetlen légitársaság akik járatot üzemeltetnek Budapest és Baku között. Oda-vissza 54 ezer forint volt a jegy.

Pénzváltás és SIM:

A pénzváltást a reptéren intáztem, ugyanis van egy ATM közvetlen a kijárat előtt, ami nagyon jól váltja a manatot. Mivel Revoluton nincs lehetőség azeri pénznemben számlát nyitni, így váltani sem lehet az applikációban. Éppen ezért bőven elég ha forint, euró vagy dollárt tároltok a számlátokon, az ATM át fogja váltani a pénzfelvétel pillanatában. Tényleg nagyon jó árfolyamon váltott, érdemes használni.

Mivel Azerbajdzsán már nem tartozik az EU díjzónába, így szükségetek lesz egy SIM kártyára vagy e-SIM szolgáltatásra. Én az utóbbit választottam és az Airalo-n keresztül intéztem pont úgy, mint Malajziában. Nagyon jól működött, nektek is ajánlom.

Ezzel a kóddal pedig 3$ kedvezményt kaptok a vásárlásotokból: "GERGO6081"

Szállás:

A szállásom a Parallel Hotel****-ben volt, ami egy nagyon jó ár-érték arányú hely és közel van a belvároshoz. Három éjszakáért, reggelivel 48 ezer forintot fizettem. A szoba kifogástalan és tiszta volt, az ágy kényelmes és még egy kicsi hűtő is volt a szobában az ásványvizeknek. Nagyon jó választás volt ez a szálloda.

Közlekedés:

Bakuban nagyon szélesek az utak és olcsó az üzemanyag, emiatt a többség autóval közlekedik, így a taxizás is nagyon olcsó. Ami a tömegközlekedést illeti, van pár metróvonal és sok-sok busz is a városban. Nekem elég közel volt a szállásom a belvároshoz, így az esetek többségében inkább sétáltam. A belváros és a reptér közötti utat taxival oldottam meg odafelé és visszafelé is.

Nagyon vigyázzatok a taxisokkal a reptéren, nagyon lehúzósak. Mindig használjátok a Bolt applikációt, nagyon jól működik és árban is jó. Forgalom függvényében kb 7-12 manat-ból (1500-2500 forint) meg lehet úszni a taxit a reptérre vagy a reptérről a belvárosba.

Érdekességek Bakuról és Azerbajdzsánról:

  1. Baku a világ legmélyebben fekvő fővárosa, ugyanis 28 méterrel fekszik a tengerszint alatt. A másik tengerszint alatt fekvő főváros pedig Amszterdam a maga -2 méterével.

  2. Azerbajdzsánban találták a világ első olajmezejét és itt hozták létre az első olajkutat is. Az első tankhajót is itt bocsátották vízre, méghozzá a Nobel testvérek. A 20. században a világ kitermelt olajának több mint fele Azerbajdzsánból származott.

  3. Azerbajdzsánt sokszor hívják "a tűz földjének". Ezt a nevet a természetes gáz tartalékairól kapta, ami a magas nyomás miatt sok helyen a felszínre tör, meggyullad és akár évekig ég.

  4. Bakuban nagyon sokat fúj a szél, ezért is kapta a "szél városa" nevet. Télen a hideg északi szél (khazri), nyáron pedig a déli meleg szél (gilavar) nem hagyja nyugodni.

  5. Azerbajdzsán nemzeti sportja a szabadfogású bírkózás, de népszerű sport a sakk, a szkander és természetesen a futball is. A világhírű sakk nagymester, Garry Kasparov is azeri származású.

  6. Az országban három helyszín az UNESCO világörökség részét képezi. Az első Baku óvárosa (2000), a második Gobustan (2007), a harmadik pedig az ország északi részén található Sheki belvárosa (2019).

  7. Azerbajdzsánban található a legtöbb sárvulkán. A Föld felszínen található sárvulkánjainak több mint fele itt található. Ezekből a vulkánokból gyúlékony gázok törnek a felszínre. Többször volt már példa nagyobb robbanásokra is.

  8. Azerbajdzsán a világ ötödik legmagasabb zászlórúdjával büszkélkedhet, de már nem sokáig. A jelenlegi zászlórudat éppen átalakítják, hogy újra a világ legmagasabbja legyen.

  9. Azerbajdzsán nemzeti itala a fekete tea, amit eléggé sajátos módon fogyasztanak. A szájukba tesznek egy kis darab cukrot és arra isszák rá a teát.

  10. A világ első szőnyegmúzeuma és a világ egyetlen miniatűr könyvmúzeuma is Bakuban találtó.

Napjaim Bakuban:

A gép érkezését és indulását nézve 2,5 teljes napom volt a városban, amit ki is tudtam maxolni. Mindent sikerült megnézni amit eredetileg is beterveztem. Egy jó tempóval ennyi idő szerintem éppen elegendő, hogy megnézzen az ember mindent a környéken. Ha kicsit kényelmesebb ütemben szeretnétek utazni, akkor plusz 1-2 nappal számoljatok.

Első nap (érkezés napja):

Mivel kora reggel értem Bakuba, így az érkezésem napján elméletben volt majdnem egy teljes napom. Azért csak elméletben, mert a szállás elfoglalása után muszáj volt egyet aludnom. A hajnali kelés nem a legjobb barátom...

Egy pár órás "power nap" után el is indultam a városba gyalog. Gyönyörű városrészeken sétáltam keresztül, amiknek sajnos a nevét nem találtam meg, de bejelöltem nektek a lenti térképen. Érintettem a híres Nizami utcát is, ami tulajdonképpen a bakui Váci utca. Itt bementem egy pékségbe, vettem pár helyi pékcuccot, majd elindultam a tengerparti sétány irányába.

Itt leültem megenni a pékségben szerzett elemózsiát, majd pedig sétálgattam a sétányon. Itt találtam egy kis bódét, ahol egy idős néni Qutab-ot sütött. Nem is volt kérdés, hogy kipróbálom. A Qutab egy tortillához hasonló házi tészta, melyet megtöltenek hússal, zöldségekkel, félbetűrik és készre sütik egy vaslapon. Isteni volt!

Ami nagyon meglepett már az első nap az az, hogy sokkal több a zöld növény mint ahogyan azt én egy posztszovjet országtól vártam volna. Azért bőven érezni még a szovjet múltat, de aránylag jól levetkőzték magukról.

Sötétedés előtt még volt egy kis időm és bementem az óvárosba és kavarogtam kicsit a szűk utcákban. Gyönyörű, rendezett és hangulatos az egész óváros. Ez a kis séta tényleg csak ízelítő volt ebből a városrészből, később még többször is visszamentem.

Második nap:

A második napomat egy reggeli után, a Flame Towers és a Highland Park környékén kezdtem. Én egy Bolt taxival a felső részről közelítettem meg, de a másik oldalon felvonóval is fel lehet jönni mindössze 210 forintért. Mindenképp gyertek fel ide ha Bakuban jártok, mert innen nyílik a legszebb kilátás a városra és a Flame Towers-re. Itt van egy örökmécses is, ami az első világháborúban elhunyt oszmán kattonáknak állít emléket.

Sok-sok fotózás és bámészkodás után lesétáltam a felvonó melletti lépcsőn, egészen a Szőnyeg Múzeumig. A belépő 10 manat (2.100 forint) és ennyit meg is ér a múzeum. A hátizsákokat és a vizet le kell tenni egy szekrénybe a múzeum bejáratánál. Nagyon érdekes szőnyegek voltak kiállítva, különböző szövés technikák alapján. A legtöbbnél interaktív ábrák és videók mutatták a technikát. Minden tiszteletem azok előtt, akik ezeket a szőnyegeket szőtték.

A szőnyegek után gyalog elindultam a parti sétányon keresztül egészen a Maiden-toronyig, ahol beültem egy végtelenül aranyos kis kávézóba (Book and Coffee). Egy kis hűsölés és kávézás után tovább is mentem a bakui Formula 1-es pálya rajtrácsához. Ha már ott voltam a városban, ezt sem lehetett kihagyni. Igaz, ilyenkor nagyon át van alakítva az az utca, de a rajtrácsok és a lelátó ott vannak.

Ennyi mászkálás után jöhetett egy kis gasztro élvezkedés. Sikerült beülnöm az egyik legjobb azeri étterembe az óváros kellős közepén. Az étterem neve Qaynana Restaurant és eszméletlenül jó hely. Jó a hangulat, autentikus az étterem belseje, helyben sütik a Tandir kenyeret és az összes kaja elképesztően jó. Egy csomó kaját kikértem, többek között faszénen sült bárány kebabot, Hummus-t, Qutab-ot és egy mentás, balzsamecetes salátát. Emellé természetesen járt a friss, ropogós, meleg Tandir kenyér, egyenesen a kemencéből. Ezekért összesen 30 manatot (6.000 forint) fizettem, ami nagyon olcsó.

Kajálás után beültem egy népszerű teázóba közvetlen a Maiden-torony lábánál. Ez a hely a Cay Bagi 145, ahol rengeteg fajta teát és vizipipát kapni. Nagyon hangulatos hely, bár kicsit drága. Én egy kancsó teáért, pár helyi aprósüteményért 20 manatot fizettem. Teázás után még barangoltam az óvárosban, majd visszamentem pihenni a szállásra.

Harmadik és negyedik nap:

A harmadik napon egy egész napos vezetett túrán vettem részt. Most kivételesen nem online foglaltam, hanem egy random emberen keresztül, akibe belebotlottam az utcán. Ilyet egyáltalán nem szoktam csinálni, de meggyőző volt a srác és az ár is nagyon korrekt volt. Összesen 90 manatot (18 ezer forint) fizettem a teljes programért. Ebben benne volt rengeteg látnivaló és egy 3 fogásos ebéd is. Utólag kiderítettem, hogy a Mytour Baku programja volt ez. Ha ti is szeretnétek ezen a programon részt venni, akkor keressétek őket Whatsapp-on. A weboldalukat is megtaláljátok ITT, de kb használhatatlan.

Reggel a megbeszélt időben a szállás előtt felvettek és elmentünk az irodájukhoz, ahol már gyülekezett pár ember. Innen indultunk tovább egy nagyobb busszal (~14 fő). Az idegenvezetőnk nagyon jól beszélte az angolt, jó hangulatot csinált és rengeteg érdekességet, infót elmondott Bakuról és az összes helyről ahol megfordultunk. Az érdekességek egy részét elolvashattátok a bejegyzés elején, pontokba szedve.

Az első megállónk a Bibiheybat mecset volt ami egy gyönyörű iszlám mecset. Látogatása csak cipő nélkül megengedett, a bejáratnál ezeket le is lehet tenni egy szekrénybe. Nőknek kötelező a hajuk eltakarása, illetve vállat és bokát takaró öltözék, férfiaknak elég csak a bokát eltakarni. Ha nem ilyen öltözetben vagytok (márpedig nem ilyenben lesztek 40 fokban) akkor adnak a helyszínen "szoknyát" és kendőt is.

A mecset után indultunk is tovább a második megállónk felé, ami nem volt más mint Qobustan. Szerintem nem sokan ismeritek ezt a helyet, de ha Azerbajdzsánban vagytok, kötelező megnézni. Hatalmas történelmi jelentőssége van ennek a helynek, ugyanis több mint 6.000 barlangrajz található Qobustan szikláin, melyeket több ezer évvel ezelőtt élő "rokonaink" hagyták. A rajzok többsége 5-20 ezer évvel ezelőtt készülhetett. Ezt még felfogni is nehéz, de élőben látni ezeket a rajzokat hatalmas élmény, mindegyik rajznak megvan a saját története.

A sziklarajzok után megnéztünk pár sárvulkánt. Azerbajdzsánban rengeteg ilyen sárvulkán található, amiken keresztül a föld belsejében lévő gázok távoznak. Az iszap nagyon egészséges és bőrgyógyító hatása van.

A következő megállónk egy helyi étterem volt, ahol ebédeltünk egy jót. Nagyon finom volt minden, ráadásul az összes kaja azeri eredetű volt. Az előétel egy paradicsom és uborka saláta volt friss tandir kenyérrel. Utána ettünk egy azeri lencse levest szintén kenyérrel, majd egy "grill-tálat" ettünk főételként, amin voltak sült zöldségek és csirke. Ki nem fogjátok találni, de ezt is kenyérrel ettük. Az azeri konyhában hatalmas szerepe van a kenyérnek, ráadásul iszonyatosan jó kenyereket sütnek mindenhol, szóval kalóriákra fel kell készülni. :D

Kaja után az első megálló a Yanar Dag volt, ami tulajdonképpen egy természetes, meggyulladt gázszivárgás a semmi közepén. Totálisan kihagyható, nem is igazán tudok nektek több infót elmondani róla. Ezután továbbmentünk az Atashgah Fire Temple-höz, ami tulajdonképpen egy erőd/szentély, melyet az "örök tűz" köré építettek. Ez az örök tűz is egy ugyanolyan meggyulladt természetes gázszivárgás volt mint az összes többi. Ez a szentély sok embernek szolgált menedékül is, és a zord téli időjárást is túl lehetett élni a természetes hőforrás miatt. Nagyon sok érdekes sztori fűződik ehhez a helyhez, melyeket az idegenvezetőnk mesélt el nekünk.

A nap utolsó megállója a Heydar Aliyev Center volt. Szerintem ez Baku legszebb és legérdekesebb épülete, egy igazi építészeti csoda. 2007 és 2012 között épült, területe 57.500m² és az ország egyik korábbi elnökéről kapta a nevét. Az épület otthont ad egy ezer férőhelyes előadótermnek, ideiglenes kiállításoknak, egy konferencia központnak és egy múzeumnak is. Nagyon "fotogén" épület, élmény volt különböző szögből és távolságból fotózni! De beszéljenek helyettem a képek.