Szeptemberben 9 napot töltöttem Madeirán egy baráti társasággal. Ritkán várok ennyire utazást mint amennyire ezt vártam. Tudtam, hogy gyönyörű és különleges sziget, de ott lenni valami egészen más élmény. Az elvárásokat bőven túlszárnyalva egy életre megszerettette magát velünk ez a sziget. Tarts velem ebben a bejegyzésben és elmesélem miért.
Madeira általánosságban:
Madeira egy Portugáliához tartozó kisebb, autonóm sziget az Atlanti-óceánon, Afrika nyugati partjaitól nem messze. A sziget különlegességét az éghajlata és a domborzata adja. Szinte egész évben gyorsan változó tavaszias idő van, nem véletlenül hívják ezt a szigetet az örök tavasz szigetének. A párás levegő és a rendszeres esőzések miatt elképesztően gazdag élővilág alakult ki Madeirán. Az év bármely szakában érdemes a szigetre utazni, ugyanis az éves hőingás nem túl nagy és az óceán hőmérséklete is majdnem állandó.
A Kanári-szigetekhez hasonlóan Madeirán is meg lehett találni mindent amit csak az ember szeretne. Szebbnél szebb fekete- és aranyhomokos partok, magas hegyek, könnyebb és nehezebb túrák, canyoning, hegymászás vagy éppen siklóernyőzés és még sorolhatnám. Egy elképesztően komplex és emlékezetes vakációt lehet eltölteni Madeirán.
Én mindenképpen azt javaslom a Madeirát választó utazóknak, hogy túrázzanak minél többet. A szigeten rengeteg különleges túra van melyeken keresztül tényleg megismerhetjük a sziget legapróbb kincseit is.
Utazás:
Mindkét irányba londoni átszállással utaztunk annyi különbséggel, hogy odafelé Ryanair, visszafelé WizzAir. Mind a négy járatra vettünk magunknak priority szolgáltatást és a helyeinket is megvettük. Így összesen kb 160.000 forintba kerültek a repjegyek fejenként. A jegyeket egyébként még májusban vettük. Képzelhetitek mennyire örültünk neki mikor a WizzAir bejelentette augusztusban a közvetlen Budapest-Madeira járatot. Jelenleg már 65.000 forintért lehet foglalni a járatra oda-vissza október végétől.
Valami csoda folytán mind a négy járat időben indult és időben/előbb érkezett. A szerencse biztosan velünk volt, ugyanis az indulás napján a kora reggeli WizzAir és British Airways járatot is törölték, így az egyetlen járat a Ryanair járata volt ami eljutott Londonba.
Fontos infó, hogy Londonban minden esetben csak útlevéllel lehet utazni akkor is, ha az ember csak tranzitál! Tranzit zóna nincs, így az útlevél ellenőrzése után ki kell menni és újra átmenni a biztonsági ellenőrzésen. Az útlevélnek az utazás utolsó napjáig kell érvényesnek lennie.
Odafelé két óránk volt átszállni, ami amúgy is necces, de a security check-nél még elég rendesen szívóztak is velünk. Közölték, hogy fejenként egy darab zacskó engedélyezett a folyadékoknak és az sem mindegy, hogy mekkora a zacskó. Ők folyadéknak vették a stifteket és a krémeket is. Rengeteget repültem már, de ilyen szigorú ellenőrzéssel még nem találkoztam. Miután kidobattunk pár cuccot, rohantunk is a kapuhoz, hogy elérjük a csatlakozást. A London-Madeira járatunk időben érkezett meg és a megközelítés/landolás sem volt vészes. Szerencsére tiszta és szélcsendes időben érkeztünk. A madeirai reptér nagyon kicsi, nem nehéz kikeveredni onnan.
Autóbérlés:
Madeirán mindenképpen ajánlott autót bérelni. Azzal a legegyszerűbb bejárni a szigetet, az autóban pedig mindig bent lehet hagyni pár váltóruhát és pár réteg meleg ruhát is. Később majd elmesélem miért is jó ez. :)
Ne béreljetek gyenge autót, szenvedés lesz vele a közlekedés. Egy középkategóriás autó bőven megteszi, de a Fiat 500 és ehhez hasonlók felejtősek.
Mi a Funchal Car Hire-től egy fehér Renault Mégane-t béreltünk, ami ott egy nagy autónak számít. Kilenc napra 525€-t fizettünk az autóért ami elég sok, de még így is megéri. Egyébként nagyon korrektek voltak, kijöttek értünk a reptérre és elvittek minket az irodához elrendezni a papírmunkát. Közösen megnéztük milyen sérülések vannak az autón, kifizettük, aláírtuk és már vittük is a kocsit. Egyébként teljes biztosítás van az autóikon, ami Madeirán kifejezetten jól jön.
Valamennyire amúgy tömegközlekedéssel is be lehet járni a szigetet, de Madeira esetében ezt egyáltalán nem tudom javasolni.
Közlekedés:
Na ez egy elég érdekes része volt az utazásunknak. Én nagyon sok helyen vezettem már külföldön is de a madeirai közlekedés valami egészen más szint. Voltak helyzetek és helyek ahol még nekem is tele volt néha a gatyám. Az autóbérléssel kapcsolatban az egyetlen kérdés amit fel kell tenned magadnak az az, hogy elég tökösnek érzed-e magad ahhoz, hogy Madeirán vezess.
Mindenkit aki kezdő, kevés tapasztalattal rendelkezik vagy csak nem vezetett még nagy szintkülönbségek mellett, óva intek attól, hogy Madeirán vezessen!!
....hogy miért is mondom ezt?
Brutális szintkülönbségek, meredek utcák, éles kanyarok, szerpentines utak.
Szűk, sokszor egy sávos kétirányú utcák.
Össze-vissza parkoló autók az utak szélén és a kanyarokban.
Nagy forgalom.
Na elképzelted? Akkor most szorozd meg öttel. Pár "mental breakdown" azért előfordult nálam az utazás alatt.
Madeira úthálózata egyébként nagyon jó, rengeteg az alagút és gyorsan el lehet jutni mindenhova. Összesen majdnem 800km-t autókáztunk ezen a pici szigeten és 1,5 tank gázolajat használtunk el (95€). A gázolaj jelenlegi ára Madeirán 1,72€/liter körül mozog.
Mindig legyen nálatok egy kevés aprópénz, ugyanis a szigeten néhány helyen fizetős a parkolás és azt csak apróval lehet fizetni. Szombaton és Vasárnap viszont szinte mindenhol ingyenes a parkolás.
Szállás:
A szállást már márciusban lefoglaltuk, így elég jó áron sikerült egy modern, jól felszerelt, tetőteraszos apartmant kibérelnünk Funchal köpontjától pár perc sétára egy medencés lakóparkban. Összesen 500€-t fizettünk 8 éjszakára, három főre ellátás nélkül. A szállással kapcsolatos adminisztráció és az apartman elfoglalása is könnyedén ment és minden hasznos információt megkaptunk amire szükségünk volt. Az "An Island Apart" apartmanjait teljes magabiztossággal merem ajánlani mindenkinek. Az apartmanról készült képek pedig magukért beszélnek.
Napjaink a szigeten:
Az áprilisi párizsi utazásom óta ez az első olyan utazás ahol nem kellett dolgoznom. Madeirára kár is lett volna úgy menni, hogy csak fél napjaim vannak. Madeira egyáltalán nem nagy sziget, viszont rengeteg a túra és a látnivaló. Ezért ajánlott előre alaposan megtervezni a napi programokat, hogy minél több dolog beleférjen a kint töltött időbe.
A túrákról egy részletesebb, különálló bejegyzés készült, amit ITT tudtok elolvasni, illetve lejjebb a túrák neveire kattintva. Ebben a bejegyzésben minden szükséges infót leírtam a túrákhoz. Távolságok, menetidő, nehézség, térképek.
A legtöbb túra elég időigényes, úgyhogy azokra bőven kell időt hagyni. Mi próbáltuk úgy tervezni a napokat, hogy a nehéz túrák ne egymás utáni napokon legyenek. Összesen majdnem 70km-t túráztunk, de ezen kívül még rengeteget sétáltunk a különböző látványosságok körül is. Na de csapjunk is bele a napi programokba, látnivalókba és persze a jobbnál jobb képekbe. Előre szólok, hogy rengeteg kép készült és nagyon nehéz lenne kiválogatni a legjobbakat. Ezeket nézegetve már most késztetést érzek arra, hogy visszamenjek Madeirára.
Első nap (érkezés):
Az érkezésünk után sokmindenre már nem volt energiánk. Hajnali kelés, hat óra repülés és az átszállás okozta stressz után bőven elég volt az autót felvenni és a szállást elfoglalni. Na jó, azért boltba elmentünk (Pingo Doce), hogy beszerezzük a másnapi reggelinek valót. Főztünk vacsorát, majd a teraszon egy üveg bor mellett zártuk az utazásunk napját.
Második nap:
Az első teljes napunkat a PR6 Levada Das 25 Fontes és a PR6.1 Levada do Risco túrákkal kezdtük. Itt tapasztalhattuk meg először Madeira lenyűgöző élővilágát a már-már dzsungelszerű növényzettel és a szabadon élő tehenekkel együtt, melyek itt-ott felbukkantak a túra során. Már a túra kezdő pontjához vezető úton is többször megálltunk fotózni. A növényzet elképesztően dús és zöld, a levegő tiszta és a levadákban kristálytiszta víz folydogál az egész túra során. A túra végén a fő vízesésnél aki bele akar menni a vízbe készüljön, mert kb. 12 fokos a víz. Rengetegen voltak akik fürdőruhára vetkőztek és bemerészkedtek a vízbe egy-egy kép erejéig. Nekem nagyjából percenként görcsölni akart a lábam a hideg vízben amíg bent voltam...
Ez egy bemelegítő túrának tökéletesen megfelelt távolságra és nehézségre is. Kicsit segített fejben elhelyezni a többi túrát a nehézségi skálán, így lelkiekben fel tudtunk készülni. A túráról részletesebb infót ITT tudsz olvasni.
A túrát követően ebédeltünk egyet a Requinte do Rochão étteremben, amit egyébként egy már bezárni készülő vendéglátóhelyen ajánlott nekünk egy srác. Nagyon jó tipp volt, ugyanis megkockáztatom, hogy itt ettük az egyik legjobbat az egész utazás során. Itt kipróbáltuk a Bolo do Caco-t, az Espatadas-t, a Prego in Bolo do Caco-t és az Acorda levest is. Ezekről képeket a lenti gasztro részben találtok majd.
A késői ebédünk után, tele hassal elindultunk megnézni a Fanal erdőt és reménykedtünk benne, hogy köd borítja. Sajnos ez nem így volt és teljesen tiszta időnk volt ott is. Ezt leszámítva a Fanal erdő egy nagyon különleges hely érdekesebbnél érdekesebb fákkal és nyugodtan legelésző tehenekkel. Egyébként az egész erdő végtelen nyugodtságot áraszt és érdemes csak úgy sétálgatni a fák és a tehenek között. A lábaitokra vigyázzatok mert rendesen alá van aknázva a terület, ha értitek mire gondolok.
Egy rövid barangolás után visszamentünk a kocsihoz és indultunk is a következő megállónk felé ami pedig a Miradouro da Bica da Cana volt, ami tulajdonképpen egy kilátó a sziget keleti felére néző kilátással. Bőven megéri ide feljönni, nincs messze az úttól, viszont a kilátás valami elképesztő. Innen tovább siettünk, hogy valahol elkapjuk a naplementét, ami sikerült is a Miradouro Molinas kilátóban.
Harmadik nap:
A harmadik napunk elég érdekesen indult. Az eredeti tervek szerint a Cabo Girão Skywalk-nál kezdtük volna a napot és egy teljesen másik napirendet követtünk volna, de sajnos az 589 méter magas kilátóból az orrunkig sem láttunk akkora köd volt. Így az adott napi programot meg kellett cserélnünk egy másik nappal. Ennek az eredménye lett, hogy Funchal városát, környékét és látnivalóit néztük meg.
Az első programunk Câmara de Lobos volt. Ez egy aranyos kis halászfalu sok-sok színes csónakkal a kikötőben, barátságos és hangulatos utcákkal. Itt ebédeltünk is egy jót a Casa do Farol étteremben, majd elindultunk vissza Funchal-ba. Az autót letettük a szállásnál és gyalog folytattuk utunkat a városban. Megnéztük a város katedrálisát, a Sé do Funchal-t, bolyongtunk egy kicsit a sétálóutcákon, majd lekeveredtünk a parti sétányra. Kisétáltunk a mólóra, majd a felvonó felé vettük az irányt, hogy felmenjünk a Monte templomhoz és a Monte Palace-hoz (retúr jegy 18€). Mire felértünk a hegyre, megint leszakadt az ég, mi pedig beültünk a Land Food & Coffee nevű helyre pár italra amíg el nem áll az eső.
Sajnos a Monte Palace-t nem sikerült megnéznünk, mivel az utolsó felvonó 17:45-kor (!!!) ment le a hegyről és már nem lett volna elég időnk rá. A Tobogan-t nem tudtuk sajnos kipróbálni mert az eső miatt el voltak pakolva a kis kosarak és nem volt ott senki, de ha ti tehetitek mindenképpen próbáljátok ki ezt a jellegzetes madeirai dolgot. Ezt követően visszamentünk a szállásra és a napot szokásosan a tetőteraszon egy üveg bor mellett beszélgetve és pihenve zártuk.
Negyedik nap:
A negyedik nap egyik túrájának egy hosszabb de szintben egyszerűbb túrát választottunk, ez pedig a PR9 Levada do Caldeirão Verde volt. Ez egy abszolút kötelező túra, rengeteg alagúttal, szakadékkal, vízeséssel, gyönyörű kilátással és persze egy Levadával, mely végigkísér minket az úton. Fejlámpa mindenképp ajánlott, ugyanis az alagutakban vak sötét tud lenni. A parkoló - ahonnan a túra indul - fizetős és a parkolójegyet a múzeum épületében kell érvényesíteni és fizetni. Mi 3€-t fizettünk kb 5-6 óra parkolásért, szóval nem mondanám túl drágának, viszont máshol egyáltalán nem lehet parkolni, meg sem lehet állni a szűk és meredek úton. A túráról részletesebb infót ITT tudsz olvasni.
A túra után szusszantunk egyet a parkolóban és indultunk is tovább Santana-ba, ahol megnéztük a jellegzetes santanai házakat, a Casas Típicas de Santana-t. Lőttünk pár fotót, körbenéztünk a környéken, majd ezt követően továbbmentünk a Miradouro da Beira da Quinta kilátóba ami szerintem az egyik legszebb kilátó az egész szigeten.
Ezt a kilátót két további követte, a Miradouro do Cortado és a Miradouro do Guindaste, melyek már Faial településhez tartoznak. Az utóbbi is a kötelező kilátók listáját erősíti nálam, ugyanis brutális kilátás nyílik az óceánra és a sziget magas sziklafalaira. Mi pont elkaptuk a nap legszerencsésebb fényeit pár órával naplemente előtt.
Innen célba is vettük a nap utolsó célpontját, a PR11 Vereda dos Balcões túrát ami egy laza, nagyon rövid kis séta a kilátóig. Mindenképp érdemes útba ejteni, 40-50 perc alatt meg lehet fordulni, a kilátás pedig csodás. Innen már sötétedés után jöttünk le, fejlámpával a vak sötét erdőben. A túráról részletesebb infót ITT tudsz olvasni.
Ötödik nap:
Az ötödik napi programunk a sziget nyugati és észak-nyugati részei voltak. Ez is egy lazább napnak mondható az előző napi két túra után. Rengeteg kilátó, feketehomokos strand és természetes medence is volt a látnivalók között. Az első megállónk a Miradouro do Fio és a Farol da Ponta do Pargo. Itt a két látnivaló között egs rövidet sétáltunk, majd beültünk a fenti teaházba (Casa de chá O Fio). Nagyon jó kis hely, végtelenül kedves kiszolgálással. A sütik isteniek voltak, a tea pedig a kertből vágott növényekből volt (menta, narancs- és citromlevél, illetve egyéb növények). Amíg fogyasztottunk, addig egy rövidebb eső át is vonult a sziget azon felén.
Ezután átmentünk a pár kilóméterre lévő Miradouro da Garganta Funda kilátóhoz, ahol az első 5 percben még tiszta időnk volt, de jött egy hatalmas felhő ami felparkolt a hegy oldalára és hirtelen már az orrunkig sem láttunk, akkora köd lett. Nagyon érdekes, hogy ennyire gyorsan tud változni az időjárás a szigeten. Ezért is javasolt minden nap több réteggel készülni, plusz egy esőkabáttal.
Miután visszasétáltunk a kocsihoz a nagy ködben, elindultunk Porto Moniz természetes medencéi felé. Itt még meg voltunk róla győződve, hogy a nem messze található településen is hasonlóan rossz iő lesz, de ez szerencsére nem így volt. Porto Monizban már verőfényes napsütés volt és meg lehetett sülni a napon. Első dolgunk volt, hogy ebédeljünk egyet, amit meg is tettünk a Polo Norte étteremben, ami sajnos egyáltalán nem volt jó. Ide ne menjetek!
Ebéd után elindultunk fürdeni. Az épített medencék sokszor zárva vannak a hatalmas hullámok miatt, de ez ne tévesszen meg senkit mert a természetes medencék nyitva vannak szinte mindig (saját felelősségre). A térképen Piscinas Naturais Velhas-t kell keresni. Mindenképp fürödjetek, hatalmas élmény a sziklák között a természet által kivájt medencékben fürdeni.
Miután itt végeztünk, át se vettük a fürdőruhákat, indultunk is a sziget legszebb strandjára, a Praia do Porto do Seixal feketehomokos strandra. Lenyűgöző a kilátás a sziget északi oldalának magas hegyeire. Az ember már-már Hawaii-on érzi magát ettől a látványtól. A strandon van egy vízesés is ami alá be lehet állni "tusolni" vagy akár csak egy zseniélis kép erejéig. A lábaitokra vigyázzatok, mert nagyon csúszósak a kövek és szinte mindegyik algával borított.
Egy kiadós fürdés és hullámokban ugrálás után elindultunk a nap két utolsó látnivalója felé. Az egyik a Miradouro do Véu da Noiva kilátó, a másik pedig a Praia da Ribeira da Janela part volt. Az előbbinél egy nagy vízesést lehet látni, ami az óceánba zúdul, az utóbbinál pedig két, a vízből kiálló érdekes sziklaképződményt.
Ezt a tartalmas napot pedig egy zseniális vacsorával zártuk a Sao Vicente-ben található Braseiro grill (by 351 food) nevű helyen. Amikor odaértünk nem volt szabad helyük de mondták, hogy addig menjünk le a partra és majd kijönnek szólni ha van asztal. Nagyjából 10 percet kellett várnunk és már volt is asztalunk. Ettünk egy jót és el is indultunk vissza a szállásra.
Hatodik nap:
A hatodik napunkat a PR8 Vereda da Ponta de São Lourenço túrával kezdtük a sziget keleti oldalán lévő kis félszigeten. Ez a túra lényegesen nehezebbnek bizonyult mint amilyennek tűnt elsőre. A domborzata olyan mint egy hullámvasút, szinte egyáltalán nincs árnyék a túrán és a terep se gyenge. A túráról részletes infót menetidővel, térképpel együtt ITT tudsz olvasni.
A félsziget végénél van egy büfé, ahol érdemes enni egy szendvicset vagy inni egy frissítőt és megpihenni a pálmafák árnyékában. Itt mi kb. egy órát töltöttünk el és csak aztán indultunk el a legutolsó mászós részhez. Rengeteg fel- és leszálló repülőt lehet látni innen, szóval a repülés szerelmeseinek is egy kötelező túra a PR8.
A túra végeztével elindultunk vissza a szállásra pihenni egy kicsit a medence partján, hogy pihenjünk kicsit a következő napi nagy túra előtt.
Story time az őskáoszról: Elhatároztuk, hogy rendelünk vacsorát, de előtte elmegyünk boltba és majd csak onnan adjuk le a rendelést, hogy mire hazaérünk ott legyen a kaja. Bevásárlás pipa, rendelnénk a kaját de a Glovo applikáció nem fogadta el a telefonszámainkat, az UberEats pedig se a Visa, se a Mastercard kártyáinkat nem fogadta el. Totál idegesen úgy döntöttünk, hogy "jó, akkor elmegyünk az étteremhez, megrendeljük elvitelre és megvárjuk". Így is történt, megálltunk az étterem előtt és megvártuk a kajákat.
A story azzal folytatódott, hogy - mint utóbb kiderült - egy elég szűk, egyirányú utcába sikerült bemennünk és ugye onnan valahogy ki is kellene navigálni. Ez alapból nem okozna problémát de egy "kicsikét" nehezítette a helyzetet, hogy az egysávos utca egyik oldalán autók parkoltak. Én ott helyben meg voltam róla győződve, hogy nem fogunk elférni. Az egyik utas kiszállt engem irányítani előről és végül átfértünk, vagy legalábbis beálltunk a parkoló autó mellé, ugyanis a következő akadály egy taxis volt. Ő valószínűleg az utasaira várt és mikor észrevett minket nem kiment az utcából neeeem dehogy, hanem ő is lehúzódott. "Én ezt nem hiszem el, még te is??". Itt már jóval szűkösebb volt a szitu, a taxis folyamatosan csak mondta és integetett, hogy "álé, álé" (gyere, gyere elfér az) úgy, hogy az autók és a fal között (behajtott tükrökkel) 5-5 centi volt.
Én már tényleg csak vissza akartam jutni a szálláshoz és épségben letenni az autót, de volt egy harmadik parkoló autó is még kisebb helyet hagyva maga mellett.... Nagy nehezen mellette is elfértünk és végre elhagyhattuk ezt a rettenetesen szűk utcát. Én szerintem csak aznap este hordtam ki ülve 3-4 idegösszeroppanást...
Hetedik nap:
A hetedik napon nagyon korán kellett kelnünk, ugyanis szerettük volna elcsípni a napfelkeltét a Pico do Areeiro-ról, ahonnan egyébként a nagy PR1 Vereda do Areeiro túra indul. Meglepő, de reggel fél 7 körül már rengetegen voltak fent a hegyen ugyanebből az okból. A napfelkeltét körülbelül 5-10 másodpercre láthattuk csak, mert aznap reggel felhőben volt az egész csúcs és csak ennyi időre bukkant elő a nap. Visszamentünk a kocsihoz, átöltöztünk túrafelszerelésbe, összepakoltuk a hátizsákokat és indulásra készen vártuk, hogy kinyisson a fenti büfé még egy utolsó, indulás előtti mosdózás miatt.
Ez a túra kegyetlen nehéz volt. Oda-vissza megcsináltuk és minden időjárási körülményt megtapasztaltunk az út során. Az elején sűrű köd, kegyetlen erős szél, majd később még az eső is elkezdett esni és természetesen hátizsákostul, mindenestül eláztunk. Az életünket egy forró tea "mentette" meg közvetlen a Pico Ruivo csúcs előtt egy alaptábor-szerű melegedőben. A csúcsról semmit nem láttunk sajnos a köd miatt, így biztosak voltunk benne, hogy másnap megpróbáljuk újra, csak majd a könnyebb PR1.2 túrán. Visszafelé már kijavult az idő és már-már melegünk volt egy-két helyen.
Összességében hatalmas élmény ez a túra és gyönyörű a táj az egész túrán, DE komoly erőnlétet igényel a hatalmas és meredek szintkülönbségek miatt. Kizárólag megfelelő felszerelésben, túrabakancsban és időben elindulva ajánlott csak megcsinálni. A túráról részletes infót menetidővel, térképpel együtt ITT tudsz olvasni.
Mondanom sem kell, hogy a túra után más programot már nem csináltunk, így is délután 6 körül értünk vissza a kocsihoz. Már csak egy jó vacsorára és egy pohár borra és alvásra vágytunk ezután a durva nap után.
Nyolcadik nap:
Ez volt az utolsó nézelődős napunk a szigeten és direkt egy könnyebb napot hagytunk a PR1-es túra utáni napra. A napot egy laza brunch reggelivel kezdtük a Brunch Club Madeira nevű étteremben. Ezt követően indultunk el a nap első látnivalójához, a Cabo Girao Skywalk kilátóhoz, ahol most szerencsére tiszta idő volt. A kilátó egyébként ingyenes és parkolni is könnyű mellette.
Innen továbbmentünk Ponta do Sol városába, ahol körbenéztünk és ebédeltünk is egyet a Restaurante Sol Poente étteremben. Ezt követően megnéztük a Cascata Anjos vízesést amit mindkét irányból meg lehet közelíteni de csak saját felelősségre menjetek, ugyanis az úton rengeteg kavics és szikla hevert amikor ott jártunk.
Lőttünk pár fotót és elindultunk a sziget tetejére újra. Nem tudtuk volna úgy otthagyni a szigetet, hogy nem látjuk a kilátást a Pico Ruivo-ról. Most viszont a PR1.2 Vereda do Pico Ruivo túra irányából támadtuk a csúcsot tiszta időben. Megérte? Nagyon is! Elképesztő kilátás nyílik a szigetre 1.862 méter magasból.
A túra után még vacsoráztunk az Adega do Compadre étteremben és elkezdtünk lelkileg készülni a hazautazásunkra és a londoni átszállásra, illetve otthon még összepakoltuk a bőröndöket és minden cuccunkat. Korán elmentünk aludni mert reggel 10 körül már indult is a gépünk.
Kilencedik nap (hazautazás):
Egy gyors reggeli után 8-kor már el is hagytuk az apartmant és mentünk is kitakarítani, illetve lemosni az autót. Visszavittük az autót, ők kivittek még minket a reptérre és rövidesen már úton is voltunk London felé. Londonban egy kisebb káosz fogadott minket. Másfél órát vártunk csak az útlevél ellenőrzésre és a pesti gép indulásáig még így is volt több mint 4 óránk. A gép végül 10 perces késéssel indult és érkezett meg Budapestre éjfél körül.
Madeira gasztronómiája:
Madeira egy pici sziget rengeteg saját, jellegzetes gasztronómiai találmánnyal. Szerencsére sikerült sok helyi ételt kipróbálnunk az ott tartózkodásunk alatt és most ezeket hoztam el nektek egy külön gasztro bekezdés keretein belül.
Bolo do Caco - Ez egy lapos, pitaszerű kovászos kenyér kívül megpirítva, belül pedig fokhagymás vajjal megkenve. Isteni és mindenhez passzol!
Prego em Bolo do Caco - Ez az elsőnek egy szendvics verziója amiben a főszerepet egy szelet steak kapja.
Espetada - Ez tulajdonképpen marhahús nyárson, faszén fölött sütve. Ezt egyedi, madeirai módon egy állványra lógatva tálalják.
Sopa de Tomate e Cebola - helyi, hagymás paradicsomleves.
Sopa Acorda - Ez tulajdonképpen egy fokhagymás zöldségleves, kenyérrel és egy buggyantott tojással a közepén.
Milho Frito - Ez tulajdonképpen oljabnan sült formázott polenta. Isteni finom és kb. minden étteremben megtalálható a szigeten.
Poncha - Ez egy alkoholos ital ami helyi likőrből, mézből, cukorból és valamilyen gyümölcsléből készül. A szigeten ennek millió fajtáját lehet kapni, vannak helyek amik csak a poncha-ra vannak specializálódva.
Ezeken kívül még rengeteg fajta marha és tengeri ételt, trópusi gyümölcsöket lehet enni a szigeten és természetesen a jobbnál jobb portugál/madeirai borokat sem lehet kihagyni a listáról. Nálunk majdnem minden este elfogyott egy üveg vörösbor.
Jó éttermeket a lentebbi térképen jelöltem be nektek. Egy részében mi is ettünk, de az értékelések alapján bátran merem ajánlani nektek is. Mindig előre bejelölök egy csomó étteremet még az utazás előtt és valahogy sosem ott vagyunk éppen ahol van bejelölt étterem, így sokszor az a vége, hogy új helyeket fedezünk fel.
Összességében:
Nagyon nehéz összefoglalót írni egy ekkora és ennyire tartalmas utazásról. Rengeteg dolgot megnéztünk, sok túrát megcsináltunk de még így is bőven lenne mit látni ezen a gyönyörű és lenyűgöző szigeten. A gazdag növényzet és élővilág, a szebbnél szebb túrák, a gasztronómia, a lélegzetelállító partszakaszok mind hozzájárultak ahhoz, hogy az eddigi utazásaim legkülönlegesebb célpontjává tegyék Madeirát. Rengeteg élménnyel tértünk haza és a jövőben mindenképpen szeretnék még visszamenni erre a szigetre. Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés és meghoztam a kedveteket egy madeirai utazáshoz.
Teljes költségvetés és árak:
Repjegy: ~400€ /fő
Autó: ~175€ /fő + üzemanyag ~30€/fő
Szállás: ~160€ /fő ellátás nélkül
Költőpénz (belépő, bolt, étterem...stb): ~60€ /teljes nap /fő
Összesen, a teljes költségvetés fejenként 1.200€, azaz nagyjából 500.000 forint. Az árak egyébként a szigeten egyáltalán nem vészesek, szinte egy az egyben budapesti árak vannak. Élelmiszerboltban viszont van jópár dolog ami olcsóbb mint itthon, éttermekben a főételek nagyjából 9€-tól indulnak.
Térkép (minden látnivaló, étterem, túrák, hasznos helyek):
Galéria:
