Miután 2021 Novemberében hazajöttem Teneriféről, már pakolhattam is a következő egy hetes nyaralásra, ugyanis 2021 Karácsonyát Gran Canaria szigetén töltöttem a családommal. Ez a harmadik sziget amit a szigetcsoporton belül meglátogattam és ez sem okozott csalódást.
Gran Canaria általánosságban:
Gran Canaria a Kanári-szigetek névadó szigete, ezért sokan hajlamosak is összekeverni a sziget nevét a szigetcsoport nevével. A többi szigethez hasonlóan itt is nagyon alacsony az éves hőingás, mely lehetővé teszi az ide utazóknak, hogy egész évben élvezhessék a napsütést és a nyári, mediterrán hangulatot. A sziget alkalmas aktív és passzív pihenésre egyaránt, ugyanis a gyönyörű strandok mellett a vulkanikus hegyvidék gondoskodik a jobbnál jobb túrákról és a szebbnél szebb panorámáról.
Kiutazás:
Ez alkalommal is Bécset választottuk indulási helyként, ugyanis megint lényegesen olcsóbb volt a repjegy innen, mint Pestről. A korábbi kanári-szigeteki utazásaimmal ellentétben, most a Wizz Air járatával utaztunk és saját autóval mentünk ki a bécsi reptérig. A repjegy nagyjából 60.000 forint volt fejenként Wizz priority szolgáltatással, az autót pedig a Panda Parken-nél parkoltattuk 63€-ért az utazás idejére. Teljes mértékben meg voltunk elégedve a parkolóval, a személyzettel, a traszferrel és az egész ügyintézéssel.
A spanyolországi beutazáshoz ezúttal is szükséges volt EU-s oltási igazolvány vagy teszt, illetve az utazást megelőző 48 órán belül kitöltött "SPTH form" és az azon lévő QR kód. Ezt a nyomtatványt itt találjátok. Utazás előtt mindenképp tájékozódjatok a az aktuális beutazási szabályokról a Konzuli Szolgálat honlapján.
Autóbérlés:
Tenerifei és fuerteventurai utazásaim után, immáron harmadik alkalommal választottuk teljes magabiztossággal a Cicar-t az autóbérléshez. Ez a jövőben sem fog változni, számomra ők a tökéletes választás a kanári-szigeteki autóbérléshez. Tiszta, zsír új, jól felszerelt autók, kaució nélkül, önrész nélküli biztosítással és gördülékeny ügyintézéssel. Mi egy új Seat Leon-t béreltünk 300€-ér a 8 napra. Nem túl olcsó, de mindenképpen javasolt, ha rendesen fel szeretnétek fedezni a szigetet.
A parkolással kapcsolatban, Teneriféhez hasonlóan itt is szűk mélygarázsokra kell készülni a legtöbb helyen. A parkolóházak egyáltalán nem drágák és sokkal egyszerűbb megoldás mint fél órán keresztül parkolót keresni a városban keveregve.
Szállás:
Ezúttal a szállás kiválasztásánál kritérium volt legalább a félpanzió, így a korábbi apartmanokkal ellentétben most szállodában foglaltunk. A maspalomasi Palm Oasis Hotel****-ben foglaltunk egy nagyobb szobát, ahol mind a négyen elfértünk. A parkolást könnyen meg tudtuk oldani a szálloda mélygarázsában. A szállodának van egy hatalmas, gyönyörű kertje ami inkább egy botanikus kertre hasonlít. Itt találhatók a medencék, a jacuzzi és az étterem is. A reggeli és a vacsora is nagyon jó és változatos volt. Egyik este grill vacsora is volt, ahol különféle steak-eket, Iberico sertést és csirkét is grilleztek. Ez a szállás 7 éjszakára, 4 főnek, félpanzióval kicsivel több mint 500 ezer forintra jött ki.
Napjaink a szigeten:
A heti programterv ez alkalommal is össze volt már írva előre, nálam ez már egyfajta szokás. Így lehet a legjobban kihasználni a rendelkezésre álló időt egy adott helyen. Senki sem szeret hiányérzettel hazautazni valahonnan, igazam van?
A többi szigethez hasonlóan itt is rengeteg a látnivaló. Az embernek sokszor rangsorolnia is kell, mert sajnos minden nem fér bele egy hétbe. A látványosságok itt is főként természetiek, így belépőkkel szinte egyáltalán nem kell számolni.
Első nap (érkezés másnapja):
A szállodai reggeli után bepattantunk a kocsiba és elindultunk a sziget fővárosa felé. Első megállónk Vagueta óvárosa volt, ahonnan tulajdonképpen a mai Las Palmas indult. Itt megnéztük a Casa de Colón-t, ahol Kolombusz Kristóf szállt meg rendszeresen a kanári-szigeteki megállói során. Ezt követően a mellette lévő Santa Ana katedrálist néztük meg. Mindenképp menjetek fel a tetejére, ugyanis nagyon szép kilátás nyílik onnan a városra és az óceánra. A belépő fejenként kemény 1,5€ volt, ennyit bőven megér. A katedrális után átmentünk a Triana városrészbe, ahol sétáltunk egy keveset.
Egy kisebb séta után visszamentünk a kocsihoz, átszeltük a várost és a Playa de Las Canteras mellett kerestünk egy újabb mélygarázst. Az időnk nagyon jó volt, így öcsémmel együtt átöltöztünk fürdős cuccba és rohantunk is a vízbe amint leértünk a partra. A Las Canteras strand a főváros ikonikus, több mint 2km hosszú partszakasza. Mivel ez a strand a sziget északi része felé néz, így a hullámok meglehetősen nagyok és erősek voltak. A vízben és a parton sétálással eltöltöttünk pár órát majd elindultunk felfedezni a strand mögötti városrészt is. Itt sötétedésig sétáltunk és a naplementét is sikerült megcsodálnunk Tenerifével a háttérben.
Második nap:
A második nap reggelén a sziget északi része felé vettük az irányt és meg sem álltunk Arucas városáig, ahol megnéztük a Parroquia de San Juan Bautista templomot és sétáltunk kicsit. A város igazán nyugodt és nagyon szép. Az egyik utcában ki is ültünk inni egy kávét. Ezt követően elindultunk felfelé a hegyekbe, hogy megnézzük Teror híres utcáit és fa erkélyeit. A táj folyamatosan változott át ahogy egyre magasabbra mentünk a szerpentineken. A végére már olyan érzésünk volt mintha valahol Dél-Amerikában lennénk. A város főutcája nagyon különleges a sok fa erkéllyel és az utca végén a Nuestra Señora del Pino bazilikával. Itt egy nagyon jót ebédeltünk az Araucaria étteremben, majd elindultunk a nap harmadik megállója felé.
Lekanyarogtunk a hegyről a szerepentineken egészen az óceánig, ugyanis a következő megállónk El Roque volt. Ez tulajdonképpen egy mini félsziget csupa fehér házzal és egy étteremmel a végében. Az autót közvetlen mellette le is lehet rakni a parkolóban, onnan pedig kényelmesen be lehet sétálni az egészet. Itt csodáltuk egy darabig a hatalmas hullámokat, utána pedig felmentünk kocsival a nem messze lévő Valerón barlanghoz. Ide 3€ a belépő, de a barlang nem annyira érdekes mint azt előtte gondoltunk, viszont a látvány csodás a barlangból a sziget északi felére.
Hazafelé megálltunk egyet megmártózni az óceánban, de a családból csak ketten voltunk elég bátrak ahhoz, hogy bemerészkedjünk a vízbe. A víz tényleg nagyon nagyon hideg volt, de ez nem is csoda. Az északi parton sokkal aktívabb az óceán és jobban keveri a vizet. Ajánlom mindenkinek, hogy keressen egy hasonló, óceánban kialakított medencét és mártózzon meg benne.
Legvégül pedig kb félúton a szállás felé megnéztük még az El Bufadero-t. Ez egy nagy, vízzel teli kráter a sziklás parton, ami alulról van összeköttetésben az óceánnal és egy-egy nagyobb hullámnál a víz hatalmas erővel tör ki ebből a kráterből.
Harmadik nap:
Ezen a napon a sziget észak-nyugati és nyugati részét terveztük felfedezni. Napunkat a Punta Sardina világítótoronynál kezdtük. Itt nagyon sziklás a part és hatalmasak a hullámok. Érdemes egy kicsit mászkálni a sziklákon és megfigyelni az ottani élővilágot és a hullámokat. Mi rengeteg piros kis rákot láttunk a sziklákon. A világítótornyot követően tovább indultunk Agaete és Puerto de las Nieves városa felé, ahol először a város természetes medencéit (Agaete Piscinas Naturales) néztük meg. Én merészkedtem be egyedül a vízbe, ugyanis a víz elég hideg volt itt is és az idő sem volt jó. Egyáltalán nem bántam meg. Az első pár perc kicsit kellemetlen, de utána simán meg lehet szokni a víz hőmérsékletét.
Ezután sétáltunk egyet a városban és kerestünk egy boltot ahol vettünk pár harapnivalót, majd tartottunk egy mini pikniket az óceánparton. A nap utolsó látnivalója a Mirador del Balcón volt ahova Agaete-ből indult az út. Ez egy nagyon szerpentines útszakasz, de a spanyolok már dolgoznak az autópályán. Az út mellett már keresztül vannak fúrva a hegyek, és épülnek a hidak, hogy megkönnyítség a közlekedést a sziget nyugati oldalán.
Mindenképpen érdemes végigszenvedni a szerpentint ezért a kilátóért. Tériszonyosoknak egyáltalán nem ajánlott, mivel kb 300 méternyi szakadék van az épített kilátó alatt. Nagyon durva panorámája van a kilátónak a szigeti nyugati hegységeire, nem szabad kihagyni. Szerencsénk volt mert a visszaúton pont elkaptuk a naplementét, ami mondanom sem kell, hogy mennyire csodás.
Negyedik nap (Szenteste napja):
Erre a napra egy kicsit lazább programot terveztünk be, egyfajta pihenés képpen az ötödik nap előtt. A nap első látnivalója a Barranoco de las Vacas volt, ami egy kisebb kanyon a sziget dél-keleti részén. A szorost sok helyen jelzi a google térkép a túraútvonalak miatt, ezért becsapós lehet a helye. Az igazi helyét itt találjátok. Autóval nem lehet megállni a kanyarban, így az a legegyszerűbb ha előtte vagy utána rakjátok le az autót és odasétáltok az út mentén. A hajtűkanyar előtt megy le egy földes ösvény, ott le kell menni és az alagút túloldalán már kezdődik is. A kanyon után megnéztük Agüimes-t, ami elképesztően barátságos és szép város. Mindenképp érdemes betérni ide és eltölteni itt egy kis időt.
A nap hátralevő részében felfedeztük Maspalomas homokdűnéit és a Playa del Inglés-t, ahol sokat fürödtünk és napoztunk. Napon 35 fok, mindenhol strandoló és napozó emberek, semmi Karácsonyi hangulat. Ez nem egy szokványos December 24-ei látvány, de pont ez volt benne a jó. :D
Ötödik nap:
Minden szemponból ez a nap volt a leghosszabb és legfárasztóbb. Reggel korán már elindultunk, hogy meghódítsuk a sziget középső, hegyvidékes részét. Az első megállónk a Mirador Astronómico de la Degollada de las Yeguas volt. Itt kb úgy nézett ki a táj mintha legalábbis Arizónába csöppentünk volna. Következő állomásunk Fataga volt, ahol sétáltunk is egy rövidet. Gyönyörű, ahogy a falut körbeölelik a hegyek.
A nap fő célpontja a Roque Nublo volt. Ide csak egy kisebb gyalogtúrával lehet feljutni. Rengeteg ember volt, alig lehetett parkolni. A lenti térképen bejelöltem nektek a parkolót és a túra útvonalát is. Szavakkal leírhatatlan az a látvány ami fent fogadott minket. Majdnem 2.000 méter magasan voltunk, ahonnan be lehetett látni az egész szigetet és azt ahogy a felhők megakadnak az alcsonyabb hegyvonulatokon. A távolban még Tenerifét is lehetett látni.
A Roque Nublo mögött van egy kiálló szikla ahonnan brutál képeket lehet készíteni. Csak azoknak javaslom ezt akik elég bátornak érzik magukat ehhez. Én nem vagyok tériszonyos, de még én is megizzadtam mire kiértem erre a kis sziklára. Még a sorbanállás is egy meredek sziklafalon történik. Itt elég egy rossz mozdulat és már zuhan is az emeber (minden túlzás nélkül). Itt lőttünk pár fotót és elindultunk lefelé a kocsihoz.
A következő és egyben utolsó úticélunk Tejeda volt. Ez egy nagyon bájos kis település majdnem a Roque Nublo alatt. A városnak nagyon durva panorámája van és ezt a vendéglátósok ki is használják. Itt rengeteg az olyan hely, ahol teljes panoráma mellett lehet inni vagy enni egyet. Mi is beültünk egy helyre megkóstolni pár tapas-t (Restaurante Gayfa), bár a legtöbb hely már éppen zárt. Tipikus spanyol szokás, hogy ebéd és vacsora között nyomnak egy sziesztát és majdnem minden vendéglátós bezár.
Kajálás után elindultunk vissza a szállásra és útközben megint sikerült elkapnunk a naplementét, nem is akármilyet. A völgyekbe beúszó felhők miatt ez volt az egyik leglátványosabb naplemente amit valaha láthattunk. Többször is megálltunk képeket lőni, de sajnos semennyire sem adják át azt, amit ott láttunk. A vezetésre is nehéz volt koncentrálni ilyen látvány mellett.
Hatodik és hetedik nap:
A hatodik napot szinte teljes egészében a szállodában töltöttük. Fürödtünk a medencékben és pihentünk a napágyakon. Vacsora után pedig beültünk a Love&Hate étterembe egyet sörözni. Itt majdnem minden este élő zene van, jobbnál jobb hangulattal és rock előadókkal. A személyzet nagyon jófej és egy része ráadásul magyar. Ez az egyik legjobb hely a szigeten, mindenképp próbáljátok ki ha arra jártok!
A hetedik és egyben utolsó napon este ment csak a gépünk, így még volt előtte egy fél napunk. Kicsekkoltunk a szállodából és elindultunk Puerto de Mogán-ba, de előtt megnéztük a maspalomasi világítótornyot is. Puerto de Mogán egy gyönyörű, varázslatos kis település tele virágokkal és hangulatos utcákkal. Bejártuk a várost, felmentünk a település kilátójába, majd ettünk egy pizzát a La Cicala étteremben és fagyiztunk egyet a Heladeria Martonela Mogan-ban (ez volt az egyik legjobb fagyi amit a szigeten ettünk).
Ezt követően elbúcsúztunk a várostól, leadtuk a kocsit a reptéren és 1-1,5 óra elteltével már úton is voltunk vissza Bécsbe.
Összességében:
Gran Canaria is egy zseniális sziget. Ez már a harmadik szigete a szigetcsoportnak ami lenyűgözött. Az idő talán itt volt eddig a legjobb a téli utazásaim közül. A "télből-nyárba" utazásoknak meg van a saját hangulata, mindenkinek javaslom, hogy próbálja ki.
Sokan kérdezték már, hogy "na és melyik sziget volt a legjobb, melyik a kedvenc?". Mindegyik más, mindegyiknek megvan a saját stílusa, szépsége. Én egyformán imádom mindegyiket és bármikor visszamennék bármelyik szigetre.
Látnivalók, programok és minden hasznos hely:
Galéria:
